Állatjólét

Nagyjából így összegezhető az a hazánkban is érvényes állatjóléti regula, amelyet elvileg mindig, mindenhol és mindenkinek be kellene tartani. Ezzel szemben a tévécsatornákon többször is közreadott képsorokon mit is láthattunk? Csapkodó szárnyú, nyilvánvalóan még életben lévő libákat, csirkéket gyömöszöltek Magyarországon fehér ruhás, maszkos emberek egy műanyaghordóba. Hogy azok az állatok ott mit éltek át sorsuk beteljesedéséig, jobb, ha bele sem gondolunk.
De itt most rendkívüli helyzet van. Nehéz, súlyos, egyre veszélyesebb helyzet. Gyorsan kell cselekedni, mert a kór terjed minden nappal, órával egyre és egyre tovább, s a szakemberek védekezése is érthető: itt most nincs idő mindenféle állatbaráti lacafacázásra, hiszen az ország teljes baromfiállománya van veszélyben. Most már nagyon. Tehát kapkodni kell, bizony, s akár élő állatot is behajítani az égetőkemencébe.
Igazából végigsejteni sem merem (de azért megpróbálom), miféle következtetések bújhatnak meg ebben a gondolatmenetben. Mert valóban, a közvetlen cselekvés igénye, a nagyobb veszély elhárítása jogos lehet, de vajon meddig merészkedhetik el az ember, amikor más lények életének kioltásáról döntő Már rég megmondták, mi vagyunk a Föld legpusztítóbb ragadozói, hozzánk képest a cápa semmi. De mi a dolog vége? Megáll-e a "magunk teremtette" élet (az idézőjel természetesen nagyon hangsúlyos, s hogy pontosan értsük: a haszonállattartásra gondolok) határainál, vagy nem? Mi lesz, ha a bizonyítottan egy fajta intelligencia birtokában létező delfinekről derül ki valami? Mi lesz a következő lépés?
Igazából soha nem fog bebizonyosodni, valóban így volt-e, de a hírek szerint három évvel ezelőtt Szomáliában egy komplett falut egyszerűen lepermeteztek, mert súlyos járványos betegség ütötte fel ott a fejét. Túlságosan messzire jutottam a kiskunsági "tervszerű beavatkozástól"? Lehet, de úgy tűnik, a világ sem áll meg félúton. Ki beszél itt már állatjólétről?