Egyirányú tejutak

Mert a tények és az adatok egészen más életérzést közvetítenek. Vegyük példaként a tejet. Amelyről, csodák csodája, újabban kiderül: a teljes, tehát a természetes zsírtartalmával együtt értelmezett tej akár fogyókúrás élelmiszernek is tekinthető. Ezt kellene itthon is tudatosítani, akkor biztosan többet innánk belőle - véli a legújabb nemzetközi trendeket elemezve a kutató. S még hozzáfűzi: Ausztráliában vagy az USA-ban már az egészséges élet részeként, valóságos gyógyszerként reklámozzák a tejet. Némi fáziskéséssel ugyan, de így lesz majd egyszer Árpád vezér földjén is.
Hol tartunk ehhez képest most itthon? Kockáztatunk! Az első mondatban idézett intelem ellenére nem átalljuk a "hazaihoz" képest 20-45 százalékkal olcsóbban kínált külországbeli tejtermékeket venni. A magyar átlagfogyasztó "tudatosságát" ugyanis nem az esze, hanem a zsebe határozza meg. Tíz városi fogyasztóból hat kizárólag az árcédulát vagy az áruházak akciózását figyelve választ és vesz. Árnyalódik ez icipicit a "Fogyasszunk magyar terméket!" győzködés hatására, de az eredmény, egyelőre, nagyon szerény.
A szomszédos Ausztriában az osztrák fogyasztónak nem kell elmagyarázni, hogy osztrák élelmiszert vegyen, egyen, igyon. Mi történhetett egyetlen évszázad alatt a hajdan egységes államalakulat népeivel? Hiszen a Monarchia idején mi voltunk a sógorok éléskamrája. Jól tudjuk persze, mi történt. Ők jól jöttek ki a vérzivataros századból, mi pedig kevésbé.
I love tej! Magyarul: szeretem a tejet! Mégsem az utóbbit választották a döntésre felkentek. Angolul népszerűsítik majd - a magyar terméket! Érzi a Kedves Olvasó a jelenség pikantériáját? A hazait nem véletlenül tettem az imént idézőjelbe. A tejipari multik regionális termékgyártási, hatékonysági filozófiája szerint ugyanis a gyümölcsjoghurtokat például nálunk gyártják, a kefirkészítést pedig Lengyelországba összpontosítják. A döntés tehát a hazai tejpiacot uraló nagyvállalatok kezében van.
A magyar nyersanyag pedig utazik, s nem csak kis hazánkon belül. Az évente itthon felvásárolt másfél milliárd liternyiből úgy 180-200 millió litert visznek Szlovéniába, de főként Olaszországba. Ott dolgozzák majd fel, a taljánoké lesz a hozzáadott érték haszna. A tejtermékek behozatala ugyanakkor megháromszorozódott, az UHT (hosszan friss) dobozos tejé pedig megtizenháromszorozódott a csatlakozás előtti időszakhoz képest.
Tejipari szakértők szerint tavaly hatvanmillió, az idén pedig várhatóan százhúszmillió liter 1,5 százalékos dobozos UHT tejet hoznak be külföldről az üzletláncok. E tejféleségből egyébiránt ez csaknem a teljes hazai fogyasztás. A nyomott árakkal a hazai feldolgozók nem tudják állni a versenyt. Csökkentik a gyártást, a termelői felvásárlást és dolgozóik számát egyaránt.
Nem akarok annyira demagóg lenni, hogy mennyi munkahelyet "exportálunk" - s ugyan mennyit "importálunk" - csak a tejüzlet által, hiszen ez benne van az uniós csatlakozás paklijában. De kissé közelebb hajolva a Tisztelt Olvasóhoz, mégis megsúgom: ennyire azért mégsem kellene feladnunk piacainkat s általuk önmagunkat.