Gazdák hátország nélkül

– „Simon és fiai családi gazdaság” - hirdette a felirat a fehér furgonon. A látvány úgy másfél évtizede ragadt meg bennem.
- Valamelyest megelőztem a kort – utal a családi gazdaság 2001-től törvénybe iktatott fogalmára Attila. - Gazdaságunk 1994 óta így működik, az akkori logót változatlanul használjuk. Egyik fiam a gödöllői Szent István Egyetemen közgazdásznak tanul, a másik középiskolás. Óvónő feleségemtől még nem kérdeztem, hogy a kicsikkel vagy a család férfitagjaival nehezebb-e boldogulnia.
- Az idén rájárt a rúd a gyümölcstermesztőkre. Önnél is bekopogott a fagy?
- Egyik nap apámmal még a szépen kötött, jó terméssel kecsegtető fákat mustráltuk. Másnap telefonáltak neki: amit látott, az ma már nincs. Maradjunk annyiban, hogy 2007 a bosszúságok esztendeje volt. De egy év nem év! A kezdetekhez képest intenzív, öntözött kertészetet alakítottunk ki. Piacképes, jól eladható körte-, cseresznye- és szilvafajtákat termelünk.
- No és a dió? Még mindig itt van belőle az ország legnagyobb magánkertje?
- Az már a múlté. Időközben többen is megelőztek. Mégis büszke vagyok szuperintenzív hibrid dióültetvényemre, ami egyúttal kísérlet is. Vajon miként vizsgázik a francia-amerikai módra sűrített technológia. Nálam öt hektáron annyi fa van, mint másutt huszonötön.
- Miként változott a magyar gazdálkodók helyzete az uniós csatlakozás óta?
- Magam is mondtam, hittem: nyugodtabb, kiszámíthatóbb, áttekinthetőbb világ vár reánk. Ez nem egészen jött be. Olykor kaotikus a helyzet, de nagyobb azért a biztonság, mint korábban volt. Nemcsak a piaci, hanem az igényes szakmai információkért is sokat kell talpalni, vagy a számítógép előtt ülni. A szaktanácsadás valahogy nem áll össze. Sem a termelőhöz, sem a termelőtől nincs intézményes, folytonos és naprakész ismeretátadás.
- Dániában járva meg azt hallottam, hogy ott a gazdának nem kell mást tennie, csak a szaktanácsadójára hallgatni.
- Mi távol vagyunk még ettől. A vetőmag- és szaporítóanyag-forgalmazó, valamint a gépeket, kemikáliákat, takarmányokat eladni szándékozó cégeknek saját szaktanácsadóik vannak. Érthető az érvelésük: vedd a miénket! Csakhogy elmarad a rendszeres utógondozás, legfeljebb a szezon végén érdeklődnek az eredményről. A falugazdászok járják a maguk kálváriáját. Nem lehetnek egy személyben hivatali, hatósági emberek és független szaktanácsadók.
- No és a felsőoktatási intézmények, meg a kutatóintézetek?
- Hivatalosan vannak ugyan szaktanácsadó részlegeik, de úgy vélem, ők elefántcsonttoronyból szemlélik a valóságot. Tőlük egyelőre nem vagy alig várható a gazdálkodókra lebontott, szakmai vagy üzleti információnyújtás.
- Tudomásom szerint az év elején uniószerte egységesítették a szaktanácsadási rendszert. Érzékelt ebből valamit?
- Hogyne! Magam is bejelentkeztem. De saját példámnál maradva: ettől még a diótól a dinnyéig nem teremnek profi szaktanácsadók. Félreértés ne legyen: hogy mikor kell kapálni meg permetezni, azt mindenki tudja. De azt már nem, hogy a mindenkori időjárási és más viszonyokhoz igazodva mit, mikor s hogyan érdemes tenni. A finomhangolás hiányzik tehát.
- Pedig úton-útfélen hallani a felkészült agrárszakemberekről. Akkor hol lehet a hiba?
- A gyakornoki rendszer, a gyakorlati képzés hiányzik. A kilencvenes évek elején még nálam is megfordult néhány kertésznek tanuló fiatal. Mostanában hiába érdeklődöm irántuk, az a válasz, nincs pénz a szállításukra. Évek óta szakközépiskolai érettségi elnök vagyok: a vizsgázók bizony hadilábon állnak a praktikus ismeretekkel. Franciaországban például a diploma előtt fél-egy évet a termelésben kell eltölteni.
- A fiatal magyar gazdák szervezete, az AGYRA képviseletében az EU két bizottságának is tagja. Milyenek a benyomásai?
- Nem egészen osztom azok véleményét, akik az unió „hátsó udvarába" sorolják az új tagállamokat, köztük hazánkat. A tízmilliós Magyarország csak másokkal összefogva képes érdekeit érvényesíteni a több mint négyszáz milliós közösségben. Az unió régi tagjai minden intézkedést modelleznek, vagyis előzetes hatástanulmányokat készítenek. Az újaknál ez még nem általános gyakorlat, ami egyik oka lehet nehézkes beilleszkedésünknek. Olyan ez, mint a konfekciósruha és a méretre szabott öltöny közötti különbség.
- Kihasználtnak érzi-e az általánosnál elmélyültebb uniós ismereteit és szakmai tapasztalatait?
- Nem, egyáltalán nem! Magyarországon most mindenki a saját dolgait hajtja, a maga ügyeivel van elfoglalva. Jó lenne változtatni ezen.