Felzárkózunk vagy lemaradunk?

Az agrárgazdaság is folyamatos alkalmazkodási kényszerben van, de a magyar agrárium az utóbbi szűk két évtizedben különösen súlyos alkalmazkodási hiányban szenved. Ha ez a jövőben is folytatódik, akkor nemzetközi összehasonlításban véglegesen lemaradunk. Ez nem lehet célunk, így marad a felzárkózás. Az AKI kutatói ennek megfelelően kétféle jövőképet készítettek: az A változatot pesszimistának, a B variációt pedig „optimistán pesszimistának" nevezve. Azért az idézőjel, mert mint azt Csáki Csaba, a Corvinus Egyetem agrárközgazdász professzora megjegyezte: a B terv egyáltalán nem prognosztizál kiemelkedő – csupán kedvezőbb – fejlődést.
A B változat szerint 2013-ban a jelenlegi állapothoz képest négymillió tonna gabonával, egymillió tonna olajos maggal, 1,2 millió hízósertéssel, 50 ezer szarvasmarhával lehet több az országban a termés, illetve az állattenyésztés produktuma. Nemzeti, fogyasztói és gazdálkodói érdek tehát, hogy az agrárgazdaság 2013-ig ez utóbbi fejlődési pályára álljon. A kertészeti ágazatban 20-30 százalékos többlettel számolnak. A jövőben is a növénytermesztő gazdaságok és a tömegtakarmányokra alapozó állattartók (szarvasmarha, juh) nagyobb biztonságban lesznek, mint az abrakfogyasztó ágazatokra (sertés, baromfi) szakosodók. A kevés földdel rendelkező vagy földterület nélküli állattenyésztő gazdaságok halmozottan hátrányos helyzetbe kerülnek.
Mibe kerülhet a B terv? – hangzik a jogos kérdés. Mezőgazdasági és vidékfejlesztési célokra 2007–2013 között 1400 milliárd forint, döntően uniós és nemzeti pénzforrás áll rendelkezésre. Ám az elmaradt fejlesztésekhez, a logisztikai hiányosságokhoz, a feldolgozóipar, az állattenyésztő telepek és az ültetvények állapotához képest ez a rendkívüli összeg is kevésnek bizonyul. Igazi áttörés külföldi és hazai magánbefektetések nélkül nem lehetséges. Ehhez viszont valamilyen módon szabályozni/engedélyezni kellene a társaságok és a külföldiek földszerzését – áll a tanulmányban. Saját föld nélkül ugyanis inkább taszító, mint vonzó a mezőgazdasági befektetés. A földtulajdonlás pedig, mint tudjuk, politikailag forró téma, ám megoldása nélkül a magyar élelmiszer-gazdaság nem léphet előre – sulykolják immár évtizedek óta a szakértők. Eredménytelenül, hiszen a hazai mezőgazdaság a nagyfokú politikai megosztottság béklyójában vergődik – a pártoskodásnak pedig, mint azt tapasztaljuk, semmi sem drága.
Nagy kár, mert világszerte nő a kereslet a mezőgazdasági termékek iránt. Észre kellene venni a 2007 második felétől tapasztalható megváltozott irányzatot. A nemzetközi élelmiszer-készletek 35 éve nem tapasztalt alacsony szintre süllyedtek. A világ nagy kutatóműhelyeinek egybecsengő prognózisai szerint az előttünk álló évtizedben az élelmiszerek fogyasztói ára 20-50 százalékkal emelkedhet.