Pórul járhat, aki óvatlanul adja el a gabonáját!

A Magyar Agrárkamara Növénytermesztési Osztályának legutóbbi ülésén többen is felvetették azt a problémát, hogy a termelőktől az árut (gabonát, napraforgót) azzal viszi el sok vevő, hogy uniós tagállamba szállítja azt. Majd az értékesítést követően, csak az APEH áfa ellenőrzés során szembesülnek az eladók (termelők) azzal, hogy nem tudják hitelt érdemlően igazolni a kivitel tényét, emiatt az eladókat (termelőket) kötelezi az APEH az áfa befizetésére, és egyúttal pótlékot és bírságot is kiszab.

A problémát a Magyar Agrárkamara a hatóságoknak jelzi, de addig is felhívja a gabona és egyéb mezőgazdasági termelők (eladók) figyelmét, hogy a vevő kiválasztásánál körültekintően járjanak el, és olyan bizonylatokat szerezzenek be, ami biztosítja, hogy nem az eladón „hajtható” be az áfa és a büntetések.
A büntetések elkerülése érdekében a Magyar Agrárkamara az APEH egy korábbi (2007. február) tájékoztatója alapján készített tanácsait olvashatják:

Milyen igazolások kellenek az APEH-nek?

Az adótörvény értelmében az eladónak akkor nem kell áfát felszámolnia, illetve bevallania, fizetnie, ha teljesül az áfa törvény előírása, miszerint az árunak át kell kerülnie egy másik tagállamba, és ezt hitelt érdemlően igazolni kell. Vagyis kell ehhez a fuvarozás tényéről szóló fuvarokmány Legtöbbször az úgynevezett CMR fuvarokmány), illetve a célállomásról egy nyilatkozat, hogy az áru megérkezett. Ez lehet egy áruátvételi igazolás is. Ez az igazolás felkerülhet a már említett CMR fuvarokmányra, de az is megfelelő, ha az áru megérkeztét a célállomásra egy külön igazoláson bizonyítja a vevő, az árut befogadó cég, személy.
(A cikk a következő oldalon folytatódik.)
 

Abban az esetben, ha fuvarokmány kiállítására nem kerül sor a szállításkor, vagyis akkor, ha az eladó, vagy a vevő saját maga szállítja le a célállomásra az árut, akkor is szóba jöhet más hitelt érdemlő igazolás. Ez esetben azonban az adóhatóság úgy látja jónak, hogy a kiszállítást egy harmadik fél igazolja. Az ilyen igazolásoknak két fő csoportja van:
hivatalos okmányok vagy köziratok (közjegyző, vagy hatóság igazolja az áru érkeztét)
kereskedelmi okmányok (harmadik fél által kiadott kereskedelmi okmány)

Kereskedelmi okmányoknál az alábbi iratok jönnek szóba:
1. a célország raktára által kibocsátott raktári átvételi elismervény (vagy a raktározási szerződés) vagy beraktározási okmány, amely tartalmazza a beraktározott termékeket fajta, mennyiség, érték és darabszám szerinti bontásban;
2. a célország szaktestülete (pl. kereskedelmi vagy iparkamara) által kibocsátott igazolás;
3. amennyiben a szerződéshez bankgarancia vagy akkreditív kapcsolódik, akkor azon okmányok, amelyeket ilyen esetben a bank elfogad;
4. a célországban ügyvédi letétbehelyezésről szóló jegyzőkönyv vagy más igazolás;
5. más – megbízható harmadik személyektől származó – igazolás.

Mi van akkor, ha sem fuvarokmány, sem harmadik fél által kibocsátott igazolást nem lehet szerezni az áru kiszállítását igazolandó?

Ilyen esetben is kell valamiféle bizonyító erejű dokumentum. Az eladó rendelkezik valamiféle igazolással, s a körülmények olyanok, melyekből arra lehet következtetni, hogy az áru, valóban megérkezett a vevőhöz. Különös méltánylást érdemlő esetekben a vevő – a termék más tagállamba történő megérkezés tényét igazoló – nyilatkozata is elfogadható.
Általánosságban elmondható, hogy a vevő erre irányuló nyilatkozatának bizonyító ereje nagyobb, ha a vevő rendelkezik belső ellenőrzési rendszerrel, amely kellőképpen kizárja a valótlan tartalmú igazolások kibocsátásának lehetőségét (pl. a vevő működése során könyvvizsgálót vesz igénybe, stb.). Úgyszintén nagyobb a bizonyító ereje a vevői nyilatkozatnak, ha az eladó maga is meggyőződött a kiszállítás tényéről (pl. az eladó maga elfuvarozza a terméket más tagállamba).

A vevő nyilatkozatából ki kell tűnnie, hogy a termék kiszállítása más tagállamba már megtörtént. A vevő azon szándéknyilatkozata, hogy az értékesítést követően a terméket más tagállamba kívánja kiszállítani, nem fogadható el kiszállítási igazolásként, mert az nem a tényleges kiszállítást, hanem csupán annak szándékát igazolja.

Milyen adatokat tartalmaz a felektől és/vagy a felektől különböző személytől származó kereskedelmi okmány?
(A cikk a következő oldalon folytatódik.)

Az előbbiekben felsorolt okmányoknak minden esetben tartalmazniuk kell:
- a tulajdonos nevét, címét, adószámát;
- az igazolás tárgyául szolgáló termékek fajta, mennyiség, érték és darabszám szerinti bontásban;
- a rendeltetési hely megjelölését.

A kiléptetés tényét igazoló kiegészítő igazolások

A kiegészítő kereskedelmi és egyéb igazolások az eddig ismertetett igazolási módok mellett (de nem helyettük) elősegítik a kiléptetés tényének igazolását. A kiegészítő kereskedelmi és egyéb igazolások önmagukban csak különösen indokolt esetben szolgálhatnak a kivitelt hitelt érdemlő módon igazoló dokumentumnak.

Az eladó miként követelheti a kiszállítást igazoló okmányokat a vevőjétől?

Gyakran előfordul, hogy az eladónak nincsen ráhatása a vevőre a kiszállítást igazoló okmányok megszerzése tekintetében.
Ez a probléma ugyanakkor áthidalható, ha az eladó a vevővel történő szerződéskötés során egyik szerződési feltételként rögzíti a fuvar- és/vagy egyéb okmányok visszajuttatását illetve, ha az általános forgalmi adó összegének megfelelő óvadékot kér a vevőjétől arra az esetre, ha az okmányokat nem kapja vissza időben. Hasonlóképpen célszerű eljárni más, a vevőtől, illetve harmadik személytől származó igazolás esetén is.

A kérdéskört érintően megjegyzendő, hogy az Európai Unió más tagállamainak adóhatóságai is hasonló gyakorlatot alakítottak ki, ez a tájékoztatás más tagállamok adóhatóságai részéről közzétett – mindenki által hozzáférhető – állásfoglalások, tájékoztatók alapulvételével született.