Egy győzelem, egy vereség mézügyben

A magyar méhészek javaslatait továbbította az unió felé Glattfelder Béla európai parlamenti képviselő, s ezek nagy részét el is fogadta a Mezőgazdasági Bizottság. Az új szabályokkal a vásárlók is jól járnak, eddig ugyanis könnyen félrevezethették őket a méztartalmú termékek címkéi. A jelenlegi szabályozás szerint az unión belülről és azon kívülről származó mézek keverésekor nem kötelező feltüntetni a keverési arányt, így gyakori, hogy a majdnem egész üvegnyi olcsó, többnyire kínai mézhez csak igen kevés minőségi uniós méz kerül. A módosítás után kötelező lesz majd az arány feltüntetése, és azt a származási helyet kell a címkén előre írni, ahonnan a méz legnagyobb része származik. A másik javaslat a méztartalmú termékekre vonatkozik. Ezeken a jövőben csak akkor jelenhet meg a “mézzel készült” felirat és a mézre utaló ábrázolás – így méhek, kaptár, mézsejtek - ha a teljes cukortartalom döntő része mézből származik.

Kevesebb örömre ad okot, hogy az időről időre a felszínre bukkanó cukrosméz-ügy továbbra sem zárult le: a napokban a hírTV és a Magyar Nemzet vizsgáltatott meg itthoni mézeket, megdöbbentő eredménnyel. A két médium munkatársai szúrópróbaszerűen választották ki azt az öt üveg mézet, melyet egy világszerte elismert brémai laboratóriummal vizsgáltattak ki. Az ál-mézek mindegyikében volt cukor, legkevesebb a massza tizedét, legfeljebb harmadát pótolták ki ilyen módon. Süth Miklós, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára kizártnak tartja, hogy a véletlenszerűen a polcról leemelt mézek mindegyike hamisított lett volna – mint azt a Kossuth Rádiónak elmondta, az öt üveg mézből négy egy termelőtől származott, akit már ők is vizsgáltak, de a tavalyi évben két alkalommal hat mintavétellel mindent rendben találtak nála.

Hogy kinek van igaza, nem tudni, mindenesetre amennyire örvendetes az első hír, annyira elkeserítő a másik, különösen annak fényében, hogy hazánk jelenleg az Európai Unió legnagyobb mézexportőre.