Génmódosított növények borítják a Földet

Éles kontrasztban állnak egymás mellett a világproblémák asztalán az egyre csökkenő mennyiségben rendelkezésre álló, illetve egyre inkább kihasznált termőföldek és a drámaian növekvő népesség. Az éhes tömegeket jóllakatni a kevés termőterületről csak kompromisszumok árán lehet. A legegyszerűbb ilyen kompromisszum a génmódosítás, amivel, mintegy varázsütésre, az aszályos területeken is megterem a gabona, sok termést hoznak a növények még szélsőséges időjárási körülmények közt. A génmódosítás egészségügyi és környezetvédelmi kockázatai ugyanakkor mindmáig tisztázatlanok, a génekbe való "belepiszkálásnak" sok ellenzője akad, különösen a jómódú, felvilágosult régiókban. Miközben Európában a legjellemzőbb a GMO-ellenesség és az egyre erősebb eltolódás a bioélelmiszerek felé, a világ szegényebbik felén gyakran a módosított génkészletű növényeket is örömmel megeszik, hisz ezek általában olcsóbban kerülnek az asztalra. Nem véletlen, hogy az ilyen növényeket termelő gazdák körülbelül 90 százaléka is a fejlődő országok szegény területein, kis területen gazdálkodókból kerül ki.

A legújabb vonatkozó adatokat a Mezőgazdasági Biotechnológiai Alkalmazások Nemzetközi Szolgálata (ISAAA) tette közzé nemrégiben. A szervezet 2009-es adatai szerint már 134 millió hektáron termelnek GM-növényeket, a szójatermő terület háromnegyedén, a gyapotföldek felén génmódosított növényeket termesztenek. Mivel ezek átlagos hozama nagyobb, mint az eredeti növényeké, valószínűsíthető, hogy a világon forgalomba kerülő szójának több mint háromnegyede GM-növény, ugyanígy a gyapottermés több mint fele módosított lehet. A kukoricaföldek negyedéről, a repcetermő terület ötödéről kerül le ilyen termés. Ezek egyrészt közvetlenül kereskedelmi forgalomba kerülnek, gyakran állatokkal etetik fel őket, így a húson keresztül jutnak a fogyasztókhoz, máskor valamilyen módon feldolgozva, valaminek a hozzávalójaként kerülnek a polcokra. Az uniós szabályozás szerint a 0,9 százaléknál nagyobb mennyiségű GM-összetevőt kell feltüntetni az élelmiszerek címkéin, de sok európai polgár jobban örülne a teljes tilalomnak. Az unióban 2004-ig tilos volt GM-növényeket termeszteni, s addigra sokakban kialakult az ellenállás a génmanipulált élelmiszerekkel szemben.

Itt sem teljes ugyanakkor az egyetértés: az ISAAA adatai szerint a 25 legnagyobb GM-termelő ország listáján hat európai állam szerepel. A legnagyobb területen, 100 ezer hektáron Spanyolország termeszt génmanipulált kukoricát, de a listán ott van több közép-kelet-európai ország is, így Csehország és Lengyelország mellett két szomszédunk, Románia és Szlovákia. Nemsokára GM-termelővé válhat Olaszország is, ahol pedig a lakosság 74 százaléka elutasítja a génmódosítást - erről február elején született döntés az országban, s az egyébként berzenkedő illetékes minisztériumnak május elejéig kell biztosítani a GM-kukorica megjelenésének feltételeit. A támogatók és ellenzők harca itt is dúl, ahogyan nemrégiben Bulgáriában is vitáztak a GM-növényekről - utóbbi helyen végül az ellenzők nyertek, háromévnyi moratóriumot tudtak kiharcolni. Magyarországon is GM-moratórium van érvényben, melyet ötpárti egyetértéssel tart fenn az állam az Európai Unió határozott ellenzésének dacára. A génmódosítás-mentességnek ezek a kis, európai bástyái idővel felértékelődhetnek majd a tudatos európaiak szemében, akik a génmódosított élelmiszerek helyett - mert megtehetik - inkább az eredeti növényeket, vagy még inkább a bioélelmiszereket választják a nemzetközi palettáról.