Beszüntetnék az állattartást

Nem először merül fel a környezetvédők körében az ötlet: a húsevés árt a klímának, ezért minél többeknek kellene áttérnie a növényi táplálkozásra. Eddig az ENSZ élelmezési és mezőgazdaságio szervezete, a FAO adatai alapján 18 százalékra becsülték az állattenyésztés okozta üvegházgázok arányát, most azonban új számítást tett közzé a World Watch Institute nonprofit szervezet: kutatóik azt állítják, az emberi tevékenységből eredő üvegházgázok 51 százaléka, 32,5 tonna szén-dioxid ered az állattartásból. Az udvar végében kapirgáló tyúkokról persze nehéz elképzelni, hogy óriási veszélyt jelentenének az emberiségre - a környezetvédők félelmeit úgy érthetjük meg a legkönnyebben, ha a nagyüzemi állattartásra és a harmadik világ országaiban felnövő haszonállatokra gondolunk.

Kis mértékben röhejes, nagy mértékben veszélyes - valahogy így írhatnánk le az állattartással kapcsolatos problémákat. Első hallásra szinte mindenki nevet azon, hogy az állatok légzése, emésztése és szennyvize komoly problémát jelent az emberiségnek, ha azonban elképzeljük, hogy hány és hány haszonállat él a bolygón, a kis számok összeadódnak. A hús, amit megeszünk, ezt megelőzően néhány évig szén-dioxidot lélegzik ki, és emésztése során metángázt juttat a levegőbe. A harmadik világ országaiban őserdőket vágnak ki, hogy legyen hol élnie, a gazdagabb államokban nagy ólakat építenek neki, melyeket fűtenek és hűtenek, ezzel rengeteg energiát használva. Ahhoz is energia kell, hogy az állatok szennyvizét elvezessék, eltüntessék vagy újrahasznosítsák, hogy a húst feldolgozzák, csomagolják, szállítsák. A kész terméket aztán tovább és magasabb hőmérsékleten főzzük készre, mint a növényi táplálékokat. Az eddigiekhez hozzáadódik még az állatok bőrének, szőrméjének a feldolgozása, s a takarmányon kívül azoknak a gyógyszereknek az előállítása is, amelyekkel az állatokat kezelik. Ha nagyon akarjuk, a végösszeghez azokat a gyógyszereket is hozzászámolhatjuk - ahogy teszi ezt a Worldwatch Institute tanulmánya is-, melyeket az egészségtelenül sok húst fogyasztóknak gyártanak a nem megfelelő táplálkozás okozta betegségekre. S nem elhanyagolható, hogy az állatok mennyisége egyre nő, a FAO szerint 2006 és 2050 közt megduplázódik - ahogy a Föld népessége s vele a jólét is emelkedik, mind többen szeretnék, ha gyakrabban kerülne hús az asztalukra.

A radikálisabb környezetvédők egyszerű megoldást ajánlanak a problémára: ne együnk húst, így megkímélhetjük a klímát ettől a terheléstől. Ez azonban nem old meg mindent, hisz ha hirtelen mindannyian növényevőkké válnánk, másféle környezetterhelés szaporodna el. Ahhoz, hogy a hús miatt kieső tápanyagokat pótoljuk, sok olyan növényt kellene ennünk, ami nem terem meg bármelyik éghajlaton - üvegházak tömegei és újabb szállítási költségek jelennének meg a világban. A növények ráadásul frissen a legjobbak, így a gyors szállítás, a fagyasztás, a konzervdobozolás, egyéb esetekben pedig a szárítás okozna újabb problémákat. A tanulmány ráadásul olyan húshelyettesítő termékeket kínál megoldásként, amelyeknél az is újabb energiába kerül, hogy az ételt hús-szerűvé tegyék: vegetáriánus hamburgert, grillkolbászt, baconszalonnát. Azzal sem számolnak, hogy a természeti egyensúly gyakran megkívánja az állatok jelenlétét, a legeltetést, a természetes trágyázást.

Arra, hogy a hústermelés okozta üvegházgáz-kibocsátást visszafogjuk, feltehetőleg nem a vegetáriánus lobbi kínálja a legjobb megoldást. Egy másik elképzelés szerint a háztáji gazdálkodás és a közösségi szellem többet segíthet. Ha ugyanis otthon termeljük meg a zöldségeket, gyümölcsöket és az elfogyasztott húst, megspórolhatjuk a nagyüzemi termelés számtalan velejáróját: nem kell foglalkoznunk a szállítással, csomagolással, a szennyvíz-felhasználással. Az így tartott állatokat kevesebb stressz éri, mint a telepeken kis helyre összezsúfolt, aludni, pihenni alig tudó társaikat, ráadásul azt is pontosan tudjuk, hogy milyen takarmányt kapnak, s önszántunkból valószínűleg nem etetjük őket antibiotikumokkal. Azt pedig könnyen megtehetjük, hogy az otthon megtermelt élelmiszerből több növényi eredetű táplálékot fogyasztunk, mint amennyi húst. Ahhoz azonban, hogy ez a modell ne csak vidéken működjön, nagy szükség volna a közösségi összefogásra és a politikai támogatásra, hisz a városban élőkhöz is aránylag kevés szennyezéssel el lehetne juttatni a környéken termelt háztáji árut, s kialakíthatnának növénytermelő szigeteket is - ahogyan több világvárosban már léteznek tervek a saját kerttel nem rendelkezőket ellátó "függőleges gazdaságok", a városokban felhúzott toronymagas épületekbe zárt kiskertek megépítésére.