Hol fog legelni a nagyüzemi birka?

A Nemzeti Földalap meghirdette 65 ezer hektárnyi állami termőföld bérlését. Csakhogy – állítja a MOSZ – a pályázati kiírás értelmében nem pályázhatnak azok a termelők, akiknek a használatában (akár tulajdonként vagy bérletként) 1200 hektár termőföld van, illetve ezt a mértéket a pályázattal igényelt területtel meghaladná. Ez a korlát gyakorlatilag kizárja a jelenlegi állattartók többségét, akik közül többen az eddig használt területre sem pályázhatnak, így elvesztik az eddigi takarmánytermelési, legeltetési lehetőségüket. Az ebből fakadó hátrányokat aligha ellensúlyozza a pályázatnak az a kitétele, hogy csak az juthat állami tulajdonú föld bérletéhez, aki vállalja, hogy a bérelt terület arányában állatokat fog tartani. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az állattenyésztésben bármilyen okból bekövetkezett leépülést semmilyen ösztönzéssel, programokkal nem sikerült újraépíteni. A MOSZ ezért határozottan ellenzi az NFA-nak ezt a gazdaságilag káros és jogilag is megalapozatlan diszkriminációt jelentő döntését.

Állattartás gyakorlatilag már csak a társas vállalkozásoknál található, amelyek számára a működtetés a saját termőföld hiányában kényszerből vásárolt takarmányárak növekedése és az egyre szigorúbb környezetvédelmi, állatjóléti előírások mellett sok esetben veszteséget okoz. A telepek bezárása – amire sokszor csak a korszerűsítésükhöz kapott támogatás miatt nem kerül sor – a munkahelyek megszűnésével növeli az amúgy is katasztrofális vidéki munkanélküliséget.

Ez a helyzet indokolja, hogy a Nemzeti Földalap által az elmúlt napokban az állam tulajdonában lévő termőföld haszonbérletére közzétett pályázatok – a családi gazdaságok kialakítása és megerősítése mellett – az állattenyésztési tevékenység ösztönzését, az állattenyésztés termőföld igényének biztosítását jelölte meg a bérbeadás céljául, amit a MOSZ is támogat. Ezt azonban az NFA nem a földbirtok-politikai irányelveknek megfelelően kívánja elérni. A pályázati lehetőséggel nem a még működő állattartókat segíti, sőt, ezeket megfosztja a túlélésükhöz létfontosságú földhasználati lehetőségtől.

Az 1200 hektáros területi méret korlát teljesen önkényes és ebből következően jogszerűtlen is, nem vezethető le a hatályos földügyi szabályozásból. A termőföldről szóló törvény a korlátozással leginkább érintett társas gazdaságok által használható terület méretét pedig 2500 hektárban határozza meg, amit a saját tagjaiktól (tulajdonosaiktól) bérelt területtel túl is léphetnek.

Azok a gazdaságok, amelyek az eddig földhasználók voltak és az 1200 hektáros korlát miatt pedig nem is pályázhatnak az általuk eddig használt állami földre, gazdasági ellehetetlenülés elé néznek. Azon kívül, hogy elveszítik az állattartásuk takarmány bázisát, a foglalkoztatottak egy részének munkahelye is megszűnik. Emiatt a hatályban lévő jogszabályok alapján igen jelentős büntetésekre is számíthatnak, ha korábban sikeresen pályáztak olyan uniós (EMVA) támogatásra, amelyeknél feltétel volt a munkahelyek megőrzése.