Milliárdos a kár

Évente két nagy hullámban jön a mezőgazdasági vadkár, az első tavasszal, a második a betakarításkor – mondta el a Szabad Földnek Gárgyán József, a Csongrád megyei Öttömös jegyzője. A témáról nincs pontos kimutatás, így főleg az érintettek szubjektív beszámolóira hagyatkozhatunk. A jegyző szerint sok a vadkár, de ez évek óta tartó trend. – Homokos földek vannak itt, sok az erdősítés. Öttömös határában korábban nyolcszáz hektár erdő volt, most ezerkétszáz. A vad az erdőben kevésbé talál táplálékot, kisebb területre koncentrálódik az általuk okozott kár. A betakarítás időszakában nem esett az eső, ez megint rontotta a helyzetet, ilyenkor a vadak szívesebben rágják le a zsenge növényeket.

A vadak által okozott kárt a vadásztársaságoknak kell megtéríteniük. Ugyanakkor a gazdáknak mindent meg kell tenniük azért, hogy a lehető legkevesebb káruk legyen – hogy ez pontosan mit jelent, arról a jogszabály hallgat. A kárt ugyan nyolc napon belül kell bejelenteni, de már az első jelekre érdemes szólni a vadásztársaságnak, nem kell megvárni, míg jelentős kár keletkezik. A vad riasztásához általában kap a gazda segítséget. A vadásztársaságoknak háromféle lehetőségük van a vadkár elhárítására: a gyérítés, a vad etetése, illetve a riasztás. A törvény egyébként alapszabályként kármegosztást ír elő arra az esetre, ha mindenki megfelelően járt el: a kár öt százalékát a gazdának kell viselni, kilencvenötöt a vadásztársaságnak.

– A gazdák sem tesznek meg mindent – jelzi az Öttömösi Földtulajdonosok Egyesülete Vadásztársaságának elnöke, Utasi István. – Nem jelzik rögtön, ha rágást tapasztalnak, csak amikor már komoly a kár. Pedig a vadkár jellemzően nem egyszerre keletkezik, hanem úgy, hogy a vad többszöri látogatás során odaszokik a területre. Ilyenkor meg lehet előzni a bajt: adunk riasztószert, esetleg fegyverrel elzavarjuk az állatokat.

Utasi szerint a vadlétszám nem nőtt, ezt az általuk leadott, ellenőrzött jelentések bizonyítják: ezek határozzák meg, hogy hány kilövésre kapnak engedélyt. A fő gondot számukra nem is a mezőgazdasági károk jelentik, mivel ezek zömében néhány tízezer forintos nagyságrendet képviselnek – kivételt jelentenek az erdőkben, gyümölcsösökben hosszabb időszak alatt esett károk, amelyek milliókban is mérhetők.

Sokkal nagyobb terhek a gépkocsival ütköző vadak által okozott károk, amelyek nehezen előzhetőek meg, és egy csapásra millió forintos nagyságrendet jelentenek. Ezeket is a vadásztársaságnak kell megtérítenie, de vannak olyan körülmények, amelyekkel kimenthetik magukat. Ilyen, hogy vadveszélyt jelző táblákat helyeznek el vagy vadvédelmi kerítést építenek. Utasi szerint a rájuk eső huszonnyolc kilométeres főútszakasz vadvédelmi kerítése a társaság tizenkét évi teljes költségvetését emésztené fel. Táblákat is csak a leginkább veszélyes szakaszokon tudnak elhelyezni, hiszen párosával ezek is hatvanezer forintba kerülnek. Kisebb kár esetén az autósok gyakran magukat kártalanítják úgy, hogy az elütött vadat beteszik a hátsó ülésre. Különösen az autós károk esetén a bíróságok gyakorlata sem egységes abban, hogy milyen követelményeknek kell eleget tennie a társaságnak, illetve a károsultnak.

A vadak számáról természetvédelmi őröket is megkérdeztünk: többen megerősítették, hogy a vadlétszám magasabbnak tűnik, különösen a pár évvel ezelőttihez képest, amikor újraosztásra kerültek a vadászterületek, és a bizonytalan időkben a társaságok több vadat lőttek ki.

Az országban évente nagyjából 1,5-2 milliárd forintra becsülik a vadak okozta mezőgazdasági kárt. Ez az utóbbi években növekedett jelentősen: egyrészt több a károkozás, mert felszaporodott a nagyvad – szarvas, vaddisznó –, másrészt megugrottak a növényi termékek árai, így az abban keletkezett kár összegszerűsége is nagyobb. Az idén nyáron különösen Somogy megyéből érkezett sok ilyen hír. A kertekbe jártak legelni a vadak, sőt Miszlán még a temetőt is be kellett keríteni a szarvasok ellen.