Európa megint bajba kerül

A minap rövid, de megrázó erejű elemzés látott napvilágot a Magyar Állattenyésztők Szövetségének internetes oldalán. Eszerint az Európai Unió tagállamok közül csak három felel meg annak az állatjóléti előírásnak, amely 2013 januárjában, tehát bő 10 hónap múlva életbe lép. Ez a sertéstartókra vonatkozik, mely szabály megtiltja az egyedi kocaállások alkalmazását. Csupán Anglia, Svédország és Luxemburg készült el a termelők számára jelentős többletköltséget, a telepek életét felforgató intézkedésre. Az állatokat ugyanis ezen túl csak csoportosan szabad tartani, míg a legmodernebb istállók ma egyedileg tartják a kocákat.

Mi most szerencsések vagyunk: az utóbbi években kevés sertéstartó engedhette meg magának azt a luxust, hogy drága egyedi férőhelyeket alakítson ki vemhes, vagy vemhesítés előtt álló anyagállatainak. Így itthon a legelterjedtebb tartásmód a csoportos tartás, vagyis – a tojótyúkok ketreceivel ellentétben – itthon nem számíthatunk nagyobb krízisre az EU-előírás miatt. Más kérdés, hogy a kontinens sertéspiacát szinte biztos, hogy megviseli a változtatás: egyrészt annak költségeit a fogyasztókra kell terhelnie a termelőknek, másrészt kieshet néhány százaléknyi telep, mely nem tud megfelelni. Így az élősertés, majd a húsárak is jelentősen drágulhatnak. Annál is inkább, mert most óriási kereslet van az európai disznóért: viszik az oroszok, viszik a kínaiak, de hoznak be például a magyar kereskedők és húsiparosok is. Mindez emeli az árakat, s nálunk egy speciális helyet alakult ki.

Tehát Magyarországon nem a csoportos tartásra való átállás okoz fejfájást, vagy éppen áremelkedést, hanem a sertéshiány. A KSH legfrissebb jelentése szerint 2011. december 01-én alig haladta meg a 3 milliót az állomány. A feldolgozóknak 3 millió disznóra van szükségük a jelen helyzetben, de mivel a hazai állomány egy része növendék és tenyészállat, ezért legalább egymillió disznót, vagy annak megfelelő húst kell importálni. Az import viszont a forint gyengesége miatt drága, emiatt nő a kereslet a hazai sertés iránt, s mindez jelentős áremelkedést okozott. Ha az európai szabályozás miatt a másik 26 tagországban csökken némileg a sertésállomány, úgy elképzelhető, hogy 2013-ban is kitart a magas sertésár. Vagyis itthon is megérheti malacot hizlalni, ami segítheti a hazai terveket: növelni lehet az állományt. A tervek szerint 2020-ban már 6 millió disznó röföghet az ólakban.

Amit viszont az agrárkormányzat és szakmai szervezetek is támogatnak: a kormány elé kerül napokon belül a sertésprogram, amely igen sok rétűen – a hitelezéstől a jogszabályok megváltoztatásán, az integrációk, a szociális foglalkoztatáson a szövetkezés támogatásán keresztül próbál hatni az ágazatra. Ennek megfelelően három fő tenyésztői csoport alakulhat ki: a módosabb fogyasztók számára helyben termelt kisüzemi sertéseket tartókra, akik fel is dolgozzák és el is adják a speciális termékeket. A második kört a szociális szövetkezeti formákban működő tenyésztők alkotják, melyek a helyi intézmények, iskolák, étkeztetők, kórházak igényeit elégítik ki. Míg a harmadik kör a főként nagyobb feldolgozók által létrehozott integrációk keretében, nagyüzemi módszerekkel dolgozó sertéstenyészők alkothatják.