Kertésznaptár: Kimerülő tövek

- Három-négy évig még elfogadhatóan terem, de azután kimerül a szamócatő, és a termés olyan apró lesz, mint a vadon termő szamóca gyümölcse.
A szüret végével jön el az idő, hogy gondoskodjunk az új ültetvény szaporítóanyagának kineveléséről. Ha az öreg szamócásunk szépen hozott indanövényeket (sarjakat), válogassuk ki azokat, amelyek már erősebb gyökeret fejlesztettek, és válasszuk le az anyatőről. Ezután töltsünk meg nagyobb (nyolcas, tízes) cserepeket kerti föld és homok egyenlő arányú keverékével, majd ezekbe ültessük a gyökeres sarjakat. Rendszeres öntözés mellett megerősödnek, és augusztusra kiültethetővé válnak az új szamócásba. Ha nem vállalkozunk a cserepezésre, megoldás az is, hogy a kert félreeső, nedvesebb részében ágyást készítünk, és abba ültetjük a sarjakat egymástól 10-15 centire, gyökereztetés céljából. Amennyiben az ültetvényünk csak kevés és gyönge sarjat hozott, a saját szaporítás útja nem járható, ez esetben tanácsos tavasszal frigó palánta vásárlásával újratelepíteni a szamócást.

- A kiadósabb esők, illetve a rendszeres öntözés nyomán, a hőség következtében a talajfelszínen repedésektől tarkított, cserépszerű szilárd réteg képződhet (kicserepesedik a felszín), amelynek repedésein elpárologhat a mélyebb rétegek értékes víztartalma. A cserepes réteget kapálással törjük össze, amivel egyúttal zárjuk is a felszínt, jelentősen akadályozva ezzel a talajpárolgást. De az újabb csapadékot is csak akkor fogadja be maradéktalanul a föld, ha a felszín nem tömődött, mert azon a víz elfolyik. A kapálás során fontos, hogy a haszonnövény gyökerét ne sértsük meg. A dinnye, az uborka és a hagyma az átlagosnál is sekélyebben gyökereznek, ezekkel különösen vigyázzunk.
A szőlő és a gyümölcsfák esetében viszont a mélykapálás indokolt, hogy ezáltal minél több nedvességet befogadhasson a föld.

- A kikapált gyomot, fűkaszálékot terítsük el a fiatal fák koronacsurgójába, mert szárazságban ennek is jelentős a nedvességmegőrző hatása.