Éves eredmények az agráriumban

Kezdjük a végén: a napraforgó, a kukorica minap lezárult aratása során az olajos magvú növény termesztésekor a világ egyik legjobb átlaghozamát sikerült elérni. Igaz, a vetésterület tavalyihoz viszonyított csökkenése miatt nem tudtuk megdönteni a korábbi össztermésre vonatkozó adatot – 1,7 millió tonna lett a múlt évi 1,8 millióhoz képest –, de az egy hektárra jutó fajlagos hozam megint három tonna fölé jutott.

A kukorica nyolcmillió tonnát hozott, ami nem rekord, de jó eredménynek számít, az átlag nyolc tonna hektáronként. Szójából 60 ezer hektáros termőterületről – jó közepesnek mondható, 2,86 tonna/ha hozammal – 170 ezer tonna termett.

A kedvező hektáronkénti hozamoknak köszönhetően az összes termés a kukoricánál 7, a napraforgónál 6, a szójánál mintegy 14 százalékkal meghaladta az elmúlt öt év átlagteljesítményét.

Az idei gyümölcstermesztésről már nem mondhatóak el ilyen jó hírek, kivéve talán egy-két növényt. Az utóbbira példa a szőlő, mivel jó a termés, az államilag támogatott nyolcszázaléknyi termést kivonó zöldszüret ellenére is nagyjából hárommillió hektoliter kerülhetett ebben az évben a pincékbe.

Az összes gyümölcstermés mennyiségét minden évben meghatározó almából kevés, 450 ezer tonna termett a szokásos 600-700 ezerrel szemben, alig fele a tavalyi rekord-közeli 850 ezer tonnának. Az árak elszálltak, az idén nem folyt harc a léalma-feldolgozókkal: 25-30 forintot adtak egy kilóért, és az étkezési minőséget is megfizették.

A meggytermés is jobb lett a vártnál: az előzetesen becsült 55 ezer helyett 70-75 ezer tonna került le az ültetvényekről. S mivel Európában szerény volt a termés, az árak is elfogadhatóan alakultak.

A cseresznye viszont tényleg nem az év gyümölcse idén: harmadával kevesebb termett, az árak az egekbe szöktek, egy kilót leginkább 700–1000 forintért lehetett megvenni a piacokon.

Kajsziból és őszibarackból viszonylag jó lett az idei termés, az árak is elfogadhatók voltak.

A szinte túltermelést mutató szilva esetében ugyanakkor a gazdálkodók kénytelenek veszteséget elkönyvelni, a szezon kezdetét kivéve a jó német termés miatt ugyanis nagyon alacsony áron kelt el az étkezési piacra szánt gyümölcs. (A cefrének való sem kellett, az egyrekisebb számú pálinkafőzők a tavaly betárazott készleteiket is nehezen értékesítik.)