Húzzuk le a második bőrt is!

Aki tavasszal borsót, retket, spenótot akart termelni, a legtöbbször kénytelen volt szembesülni a ténnyel, hogy a megszokottól jóval kisebb lett a termés: kevesebb kötött, illetve a meleg április és május miatt sok növény szinte egyből virágszárba szökkent, így nem volt levele, gyökere, amit betakaríthattunk volna. A borsó is rosszul kötötte a hüvelyeket, illetve a mérete is kicsi maradt, aztán meg jött rá egy sor gombás betegség.

Ám új vetemény, új növények, új remény! – ezt kínálja a rendelkezésre álló terület jobb kihasználása és a konyhai alapanyagok színesítése révén a másodvetemény.

Mivel húzhatjuk le a második bőrt is kertünk ágyásairól? Július végéig nyugodtan vethetünk legalább tucatnyi növényt. Nem késtünk még el az újabb zöldbabágyással: két-három folyóméternyi növénysor egy családnak folyamatos termést ad. De elvethetünk néhány mag uborkát, cukkinit, tököt is: az ősz végéig biztosan teremnek, és pótolhatják a már most is termő, de a betegségek veszélyeztette töveket. Klasszikus másodvetemény a cékla: hat hét után terem, legyen szó a gömbölyű, hengeres, lila, vagy éppen mostanság divatos más színű változatokról. Nagyon kellemes egy-egy sörretket reggelire, vacsorára elropogtatni: ez a növény kimondottan másodveteménynek jó. Jómagam évek óta ekkor vetem el az őszi érésű brokkolifajták magjait, s egy nagyon hálás növényét, a kelbimbóét. Az utóbbi kevés kertben lelhető fel, pedig ősz végén már terem, és egész télen, sőt a tavasz közepéig szedhetők róla a kicsi „káposztafejek”. De jól bevált a nyár közepére letermett ágyás újrahasznosításában a póréhagyma is: jó tulajdonsága, hogy még mínusz 10 fok alatt is életben marad, azaz a tél folyamán friss zöldséget adhat a konyhára. Aki szereti a zöldhagymát, nyugodtan duggasson, egy hónap múlva már szüretelheti is a termést.

Aztán akadnak még kevésbé ismert, de érdekes ízű és hálás növények. Például a kelet-ázsiai konyhák alapanyagául szolgáló pakcsoj, azaz a kínai bordáskel. A vetéstől számítva nagyjából hat hét alatt már szedhető méretűre nő, mustáros, kicsit retkes és káposztás ízű levelei és erős levélnyelei akár nyersen is ehetők, de párolva vagy levesbetétként is finomak.

Azon a területen – például a letermett gyümölcsfák alatt –, ahol nem akarunk vagy tudunk zöldséget termeszteni, érdemes kicsit meglazítani a felső 4-5 centit, és a talajba fehérmustár- vagy facéliamagot elszórni. Gyorsan csíráznak és fejlődnek, a gyökerük által termelt vegyületek miatt erős a talajfertőtlenítő hatásuk: űzik és pusztítják a talajban lakó lárvákat, a férgek egy részét. Emellett fejlettebb állapotban lekaszálva és megszárítva jó szénát adnak.

Még érdemes rövid tenyészidejű sárgarépát, petrezselymet, sőt csemegekukoricát vetni, újkrumplinak ültetni. Léteznek saláták, amelyek bírják a meleghatást és nem magzanak fel, így azokkal is számolhatunk.

A spenót is mehet a földbe, szeptember közepétől szedhető lesz. Ha most vetünk sóskát, a tél előtti időszakban megerősödik, s a telet átvészelve tavasszal már szép termést ad. Aztán augusztusban olyan helyen, ahol tudunk locsolni, nekikezdhetünk egy adag zöldborsó termesztésének: szeptember végére, októberre, az első várható fagyokig meghozza a termését – ugyanígy a rövid tenyészidejű karalábéfajták is.

Érdemes hát mostanában kicsit megizzadnunk: bőséget varázsolhatunk a kertünkbe és konyhánkba a nyár végén és ősszel is.