Kiscsibékre várva...

Téliesre fordult az idő, amikor e sorokat papírra vetem, de a szárnyasokat nem lehet megállítani, miként az igazi állattartókat sem! Hajnali öt előtt az egész környék madárfüttytől hangos, ám a kinti trillákkal nálunk az előszobából beszűrődő csipogás versenyez.

GazdanetO. Horváth György2020. 04. 01. szerda2020. 04. 01.
Kiscsibékre várva...

Koronavírus ide, járvány oda, nem állt meg az élet a Szabad Föld Kertjének baromfiudvarán. Nos, kacsáink részben jó időjósnak bizonyultak. Még a múlt év végén írtam, hogy már december közepétől lerakták az első tojásaikat, jelezve, nem nagyon lesz tél. Aztán hét tojásnál leálltak, utána tényleg jött egy komolyabb lehűlés, még januárban.

Azóta viszont semmi, pontosabban március közepe táján jelent meg az első tojás a fészeknek kiválasztott ól egyik sarkában. Nagyjából tíz tojást rakhatott az egyik tojó, de most csak hatot látok az egyre szaporodó pehelytollak közé rejtve.

Viszont megint akadt egy gond: a szarkák – ezek az éles szemű és eszű madarak – rákaptak a kacsatojásra. Vannak olyan bátrak és problémamegoldók, hogy a csupán résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül feltérképezzék a terepet, kiderítsék, éppen hová fészkelt a kacsánk, s odajárnak egy-egy tojást elrabolni, feltörni, kienni.

Új ajtót kellett gyártani, pontosabban olyat, amin éppen csak egy tojó mehet be és ki. Ez talán már a szarkának is sok lesz!

Mindenesetre kacsáink az idén kihagyták a januári, februári tojószezont. Ha a mostani tojásokon elkezdenek kotlani, akkor április végére, május elejére – azaz már jobb, melegebb időkben – kelhet ki az első fészekalj.

Ha minden sikerül, addigra éppen megesszük az első, saját nevelésből származó rántott csirkénket. Ugyanis a múlt hét végén vettünk 30 húshibrid csibét. E hét hétfőjén voltak négynaposak, eddig minden rendben. Persze mindig ilyenkor jön valami nehézség: éppen Sándor, József, Benedek hozott ránk fagyot, ahelyett, hogy a zsákjukból meleget szórtak volna szerteszét.

Már a csibéken ül... Fotó: Kállai Márton

Nos, a fagy miatt jól megy dolga a csibéinknek – igaz, nem bent a szobában, hanem az előtérben, de így melegebb helyen húzzák ki az első hetet. Aztán már nem férnének bele a nagyobb papírdobozukba, meg hát valljuk be, szaguk is van, amivel nem jó együtt élni. Utána egyrészt erősebbek lesznek, másrészt talán már nem lesz fagy, nem kell annyit fűteni rájuk. Meglátjuk.

Tehát vettünk csibét, mert már régebben is igen jól sikerült a tartás. A munka nem sok, és a mostani árakon talán meg is éri. Nem mellesleg egy ideig lesz friss rántani, majd sütni való saját csirkénk, másrészt a kakasok legnagyobbjait leválasztva azokat még tovább hizlaljuk.

Néhány éve sikerült: 10-12, illetve 16-17 hetes korukig tartottuk. A 3-3,5 kilós jószágok is nagyon finomak voltak, de az igazinak a végére hagyott két 6,5 és 7,5 kilós jószág bizonyult. A bőrük és a húsuk már az érett állatokra hajazott, azaz sötétebb színű, rugalmasabb, még gyorsan megfő, de már nagyon szaftos.

Mondhatni kakasélményt ad, de még zsenge a hús. Nem mellesleg egy mell két kiló, egy comb egy kiló volt. A hizlalás második felében szemes búzát és kukoricát kaptak, és persze rengeteg zöldet, gyomot, lucernát. Nos, erre készülünk most is.

Más is keltetne...

Egyik szomszédom tyúkjai közül több kisebb, olyan japánosabb fajta. Ezek tojását akarják megfogni, aztán kikeltetni. Szóltak is, hogy tudok-e segíteni, s mivel van egy automatizált 100 tojásos házi keltetőm, persze, hogy segítek. Sőt, még üzletelhetek is, mert kacsatojást is akarnak szerezni, így juthatna belőle nekem is néhány napos jószág. Régen akartam már hagyományos magyar kacsát is a némák mellé, de eddig még nem szerveztem meg.

 

Ezek is érdekelhetnek