• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Meggy, de meddig?

Szerző: Tanács István
NAGYHATALOM vagyunk Európában, ám a pozíciónk törékeny, pedig dupla hozammal is termelhetnénk meggyet, és nagyon erősek lehetnénk a piacon, ha a termelők összefognának. A keceli meggyfesztiválon jártunk.

Illusztráció
Fotó:
Kállai Márton

Az idén az időjárás a magyar meggytermelőknek dolgozott: az ország némely vidékén nálunk is megfagyott a termés – ám a szlovákoknál és a lengyeleknél sokkal nagyobb része. Úgyhogy ebben az évben uralkodók lehetünk az európai piacon, de jó lenne, ha ez nem maradna pünkösdi királyság. Ehhez az ágazaton belül hatékony összefogás kellene.

Kecelen a múlt hét végén tartották a háromnapos meggyfesztivált, amely szakmai konferenciával kezdődött.

Ott jelentette be Feldman Zsolt, az agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár, amit a többség már tudott: a jövőben kötelezően szerződni kell a meggy felvásárlására.

A felvásárlóknak, feldolgozóknak írásbeli ajánlatot kell tenniük, s ahhoz hat hónapig tartani magukat.

A szerződésnek tartalmaznia kell vagy a konkrét árat, vagy a kiszámítására vonatkozó képletet – ezenkívül a szállítandó termék mennyiségét, minőségét, a szerződés időtartamát, a kifizetési időszakot, sőt a vis maior esetén alkalmazandó szabályokat is. A szerződések meglétét és betartását a mezőgazdasági szakigazgatási szerv ellenőrzi – szükség esetén szankcionálja. Az intézkedés a termelők érdekeit szolgálja, hogy biztonságosan eladhassák árujukat.

Mégsem mindenki örült neki – volt, aki a szabadpiacba történő állami beavatkozásként értékelte. Nem boldogok a felvásárlók és feldolgozók, ők piaci fölényük elvesztésétől tartanak.

De a termelők sem biztosak benne, hogy jobban járnak, mint eddig: a piaci hullámzásból nyerőként is ki lehetett jönni, keresleti piac esetén annak adni az árut, aki többet ígér érte. Nem mondták, de gondolhatták: nem öröm, hogy a hatóság belelát, ki mennyit termel, kinek és mennyiért adja el az árut.

Apáti Ferenc, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karának docense elmondta: az Európai Unió cseresznye- és meggybefőttigényének 70-75 százalékát Magyarország termeli meg. A legnagyobb importőr Németország: 2013-ban 43 ezer tonna befőttet vásároltak, mi szűk 43 ezret exportáltunk.

Nincs nagy mozgástér – szinte egyszállítós és egyvevős a piac. Úgy vagyunk Európa meggynagyhatalma, hogy egyre jobban elmarad termelésünk színvonala. A magyar átlaghozam 1985–1988 között hektáronként 3,8 tonna volt, ami 2010–2013-ra is csak 4,1 tonnára emelkedett, miközben az élenjáró ültetvények 13,5 tonnás hozamra képesek. Gond, hogy a hazai rendszer nem a fejlett, intenzív termelést támogatja – a szubvenció kipótolja az elmaradott technológiából eredő jövedelemhiányt: a gyéren termő ültetvények nettó jövedelmének 72 százaléka származik támogatásból.
 

VISSZAFOGOTTSÁG. A versenyképestermelést gátolja a tőkehiány, nehéz hitelhez jutni, kontraproduktívak a támogatások. Alacsony szintű a termelői szaktudás, kevés az innováció. Mennyiségi és minőségi munkaerőhiány. Gyakoribbak a szélsőséges időjárási események. 


MENNYI AZ ANNYI?
Meggytermőterület hazánkban: 14-15 ezer hektár
Éves termés: 60-90 ezer tonna
Belföldi fogyasztás: 15 ezer tonna
Meggyexport aránya: 80 százalék
Ebből:
– friss meggy 20-25 ezer tonna
– meggybefőtt 38-45 ezer tonna


KÖDSÁRKÁNY. A keceli meggyfesztiválon bemutatták az albertirsai Dolina Kft. Ködsárkány nevű, traktor vontatta berendezését. Ez úgy véd a fagytól, hogy a tűzterében szalmát, nyesedéket, tuskót égetnek, s a keletkező hőt és füstöt vízpárával vegyítve elterítik az ültetvényben. Az idén áprilisi nagy hidegben már kipróbálták – olyan sikerrel, hogy a környező meggyesek mind elfagytak, míg a megvédett dánszentmiklósi ültetvény drótkerítését letaposták a tolvajok, mert csak ott maradt meg a termés.

KORAI TERMÉSHULLÁS. Az idén (miként tavaly is) sok meggytermesztő kerttulajdonos tapasztalhatta, hogy bár nem fagyott el a meggye – sőt a moníliafertőzéstól is sikerült többé-kevésbé megvédenie a fáját –, ám az érés előtti hetekben az addig szépen fejlődő szemek egy része kezd sárgulni, a növekedésben megáll, majd kicsit pirosodik és lehull a fáról. Ez olyan mértéket is ölthet, hogy az ígéretesnek látszó termés fele, háromnegyed része idő előtt elvész. Többen is kérdezték, mi ennek az oka?
Többféle válasz is igaz lehet. Az egyik mikroelem hiánya – például a nitrogéné –, bár ez kevésbé valószínű, ha nem minden évben tapasztaljuk. Aztán előfordulhat, hogy a fáink vagy önmagukban sűrűsödnek be túlságosan, vagy túl sűrűn ültettünk, és a szomszédosak – főként, ha túlnövik a meggyet – okozhatnak korai meggyhullást, nem megfelelő gyümölcsképződést. Egyes fajták hajlamosabbak idő előtt elhullatni a termésük egy részét, s ne feledjük: ha túl sok gyümölcs kötődik, akkor a fa „magától” is megszabadul egy részüktől – meg persze a rovarkártevők és kórokozók által megtámadott meggy is lehullhat.
Viszont az utóbbi három évben a legtöbb helyen a hősokktól hull el a meggy. Pontosabban a hidegsokktól, amit még a virágzást követően kapott. Ez az idén nem volt olyan mértékű, mint tavaly, amikor egyértelműen elfagyott a termés és néhány hét után lepotyogott. Ebben az évben az érést megelőző hetekben jelentkezett ez a folyamat. A kisebb mértékű fagy többnyire azt okozta, hogy a gyümölcsben nem fejlődött ki a kemény magház, és a mag is csökött. (Ilyen cseresznyéket is találhattunk, főként a korai fajtáknál.) Ezek a termések dobták el magukat kocsányostól az elmúlt időszakban.

(ohgy)