Mikor káros, mikor hasznos a zöldmetszés?

A zöldmetszés attól függően, hogy mikor és milyen mértékben végezzük, lehet káros vagy hasznos a fára nézve. A metszés a fának mindenképpen veszteséget jelent, ami a beavatkozás időpontjától függően nem egyforma. A zöldmetszés következtében beálló veszteség a vegetáció előre­halad­tá­val történő alkalmazással egyre csökken.

Rügypattanást követően. A 20-30 cm-es hajtáshossz eléréséig a hajtás a tartalék tápanyagokra támaszkodik. Ha ilyenkor távolítjuk el a hajtásokat, akkor új hajtásképzésre serkentjük a fát, amihez a még meglévő tartalék tápanyagokat kénytelen felhasználni. Ezzel a beavatkozással későbbi időpontra toljuk ki a teljes értékű tápanyagtermelésre alkalmas levélfelület kialakulását.

Nyár közepén. A végrehajtott zöldmetszés következtében beálló veszteség már kisebb. A káros hatás itt inkább a hajtásnövekedés serkentésében van. Azonban a mérsékelten és megfelelő módon alkalmazott hajtásritkítás a fény kedvezőbb érvényesülése következtében már ellensúlyozza az említett veszteséget, illetve hatást.

Nyár végén. A nyár végi zöldmetszés pedig már csak előnyökkel jár. Az okozott veszteségek nem nagyobbak, mint a fásmetszéskor. A jobb fényhatás miatt kedvezőbb lesz a termőrügyek kialakulása és beérése. Az alsóbb vesszők és a vesszőkön az alsó rügyek értéke javul, a metszlapok hamarabb begyógyulnak, a mézgafolyás is csökken vagy elmarad.

A nyár végi zöldmetszést kétféleképpen hajthatjuk végre: a fásmetszéshez hasonlóan teljes metszésként, vagy csak a hajtások kisebb-nagyobb mértékű ritkításával.

A terméshozam alakulására a legkedvezőbb a vegetáció csökkenésének kezdetétől, a termés betakarításától a lombhullásig (augusztustól szeptember közepéig) terjedő időszakban végzett metszés.