VANNAK TÖRTÉNETEK, amelyeknek a megírásával a megkárosított olvasókon segíteni már nemigen tudunk, viszont a tanulságuk annál több. Ilyen a Bács-Kiskun megyei Lajosmizse külterületén élő Takó Tibor traktorvásárlási esete. Érdemes elkerülni a csapdát, amelybe jóhiszemű olvasónk belesétált.

Odalett a pénz

– Életünk munkája lett oda – ültet le Takó Tibor a tanyája udvarán. – Eladtuk mind a nyolc tehenünket, hogy traktort vehessünk az árukból. Aztán most se tehén, se traktor. 

Takó Tibor egész életében a földeken dolgozott, elébb állatgondozóként, utóbb traktorosként. Volt ugyan fröccsöntő üzemben gépkezelő is, több műszakban, de csak visszavágyott a földek mellé, no, meg vallja, hogy a három műszak nem családos embernek való. A  rendszerváltást követően aztán földhöz is jutott, néhány hektárhoz, azt művelte, a feleségének meg a jószágokra volt gondja. De az asszony ujjai elnehezültek a sok fejéstől, gondolták, inkább vesznek egy jó kis traktort a jószágok árából, hiszen Tibor a saját földje mellett még bérbe is vállalt volna munkát vállalkozóként, meglesznek hát szépen. Igaz, volt neki már traktorja – megvan ma is –, de arra már többet kellett költeni, mint amennyi bejött volna belőle, így aztán a forgalmit sem újította meg.

Nézegetni kezdte hát Tibor a hirdetéseket, és talált is kedvére való traktort egy Csongrád megyei faluban. Felhívta a megadott számot, amelyen F. János helyi lakos jelentkezett. Kiderült, hogy a traktor nem az övé, hanem S. József cégéé.

– És miért F. János árulta akkor? – adódik a kérdésem.

– F. azt mondta, hogy a barátja, S. megbízásából teszi.

Meg volt még egy kis bibi a dologban: a traktornak se a törzskönyve, se a forgalmija nem volt meg. 

– Ilyen üzletbe nem szabad belemenni – osztom meg az első gondolatomat az olvasónkkal.

– Mi is ezt gondoltuk először. Bár maradtunk volna is meg emellett! – legyint a férfi.

F. ugyanis rávette Takó Tibort, hogy nézze meg a traktort. Tetszetős, szép darab volt, ezt olvasónk azonnal megállapította, hiszen értett hozzá, egész életében traktoron ült. Ráadásul F. papírt is mutatott neki arról, hogy S. megbízásából jár el. A papíron ott volt S. József aláírása is.

Legalábbis Takó Tibor ezt hitte. Néhány napra rá – 2013. április 5-én – pedig kifizette a traktor árát, 1,4 millió forintot, amiről F. János egy kockás papíron átvételi elismervényt adott. Olvasónk pedig elhozatta a járművet.

– Törzskönyv? Forgalmi? – kérdezek rá az elveszett okmányokra.

– Azt mondta F., hogy a hónap végére beszerzi azt is, és elhozza. 

– És tartotta a szavát?

– Tartotta. Április végén elhozta a még hiányzó okmányokat is.

Akkor hát minden rendben, lélegezhetünk fel. Takó Tibornak azonban élete egyik legkeservesebb napja volt az.

F. Jánossal tartott ugyanis S. Jó- zsef. És amikor a papírok kitöltésénél odáig jutottak, hogy S.-nek is alá kellett volna írni, kérte a traktor árát Takó Tibortól. De hiszen ő azt már odaadta F. Jánosnak, mutatta az átvételi elismervényt. F. nem is tagadta, hogy a pénzt megkapta, ám azt nem adta oda S.-nek.

– Látványosan összekaptak itt előttem – mutat olvasónk a diófa alá. – Én meg csak néztem, hogy most mi van. Végül S. kijelentette, hogy ő pénz nélkül nem írja alá a szerződést, kéri vissza a traktort, és a forgalmit sem hagyja ott.

Takó Tibor hiába hivatkozott arra, hogy hiszen ő fizetett, S. kötötte az ebet a karóhoz. Viszont azt tanácsolta, jelentse fel F.-et. 

Takó Tibor ezt nem tette meg, mert abban reménykedett, hogy a traktor nála maradhat, no meg F. és S. rendezik egymás között az anyagiakat. Hogy ez megtörtént-e vagy sem, azt Takó bizonyosan azóta sem tudja, viszont az tény, hogy a traktort 2014 őszén S. elvitte tőle.

Ha Takó nem, hát S. feljelentette F.-et a történtekkel kapcsolatban. A Szegedi Járásbíróság pedig jogerősen el is ítélte F. Jánost hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt. Ítélete: egy év két hónap próbaidő.

– És az ön pénze? – kérdezem az olvasónkat. – Azt legalább visszakapta, ha már a traktort elvitték?

– Nem. Beszéltem ügyvéddel is, azt mondta, feljelenthetem ugyan F.-et, valószínűleg meg is nyernénk a pert, de abból pénzt én sosem látnék.

– Miért nem? 

– Mert az S. által indított per jogerős ítéletének indoklása szerint van ugyan F.-nek két háza is, viszont a bankhitele ezek értékének a kétszerese, olyan harmincmillió forint. Azok törlesztőrészleteit sem fizeti, a végrehajtás már megindult ellene. Hol van ehhez képest az én 1,4 millió forintom?

Mindenképpen szerettük volna szóra bírni F. Jánost, aki azonban kijelentette, hogy nem hajlandó nyilatkozni az ügyben. Ha cikkünk megjelenését követően mégis lenne mondanivalója, állunk rendelkezésére.

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.