Szamarat, asszonyt kár kölcsönadni

A Bükk-fennsík közelében fekvő, festői szépségű két falu, Bántapolcsány és Dédes 1950-ben egyesült Dédestapolcsány néven. Állott ott vár is: IV. Béla idejében Ernye bán építtette, a török Hasszán basa 1567-ben leromboltatta. Lukács László polgármester nagy tisztelője a hagyományoknak, sikerült is létrehoznia egy kézműves házat korabeli kovács- és szövőműhellyel, amelyben minden kiállított darab működik.
Erre a szépen fejlődő településre özönlött a nép hétfő hajnaltól. A környékbeliek már megszokták, sőt igénylik is az igazi falusi vásárt, ahol szinte minden kapható. Igaz, a felhozatal időközben sokat változott: ma már nem bőrcsizmáért és bekecsért, karikás ostorért vagy éppen nagykabátért látogatnak ki az érdeklődők. Inkább a korabeli hangulat, a lacipecsenye, a hurka és kolbász ínycsiklandó illata, valamint a megszokás vonzza az embereket a dédesi futballpályára, ahol a vásárnap hajnalán mintegy százötven árus állította fel sátrát és kínálta portékáját.
A nyolcvanéves ózdi Bolyky Ágoston, mióta az eszét tudja, minden dédesi vásárba ellátogatott. Kisgyerekként szülei vitték el, mivel őket is érdekelték az állatok, a ruhák és a sok ezer apróság.
- Nem tudok olyan ősömet felemlíteni, aki ne tartott volna lovat - mondja a vásár egyik legidősebb résztvevője. Éppen egy szép ló fogait mustrálgatja. Szemmel láthatóan nagy szakértelemmel teszi. Rögtön megállapítja, hétéves a bevizsgált állat. A ló korát fogának színe, nagysága határozza meg, meg hogy mennyire kupás. Rágószervei ötéves kor után kezdenek kopni, s a rágófelület mintája jól mutatja az évek számát. Volt már egyszerre tíz ló is Bolyky Ágoston istállójában, most csak egy nóniusz csődörből, egy lipicai keverék kancából és egy lipicai heréltből áll az állomány. Azokat sem földművelésre használja, mert "ez a rendszer elvette a gazdák kedvét" - panaszolja a nyolcvanéves férfi. Most nem akar vásárolni, de az árak alakulását követni kell.
Ruszó János Kazincbarcikáról érkezett, öccse lovait próbálta áruba bocsátani. A vásár két legszebb állatát nyolcszázezer forintra taksálta. Körbeállták, megcsodálták sokan, kérték egyenként is őket, de végül nem keltek el. Néhány paripa viszont két-háromszázezer forintért cserélt gazdát.
Kolompár Gyula Mezőszemeréről utaztatta fel lovait és egy szamarat. Utóbbit százezerre tartotta, de megsúgta, hogy hetvenezerért már odaadná. A csacsi erre a fülét sem mozdította. Az állat jó bőrben volt, de gazdája elmondása szerint sokat vesztett azon, hogy kölcsönadta. "Mert ugye asszonyt és szamarat kölcsönadni nem érdemes, még kárt tesznek bennük" - mondja széles mosoly kíséretében.
Mohr István putnoki kádármester 1965 óta vesz részt a dédesi vásárokon, egy sem volt kivétel. Alighanem ő volt hétfőn a legrégebbi "leltári darab". Iparigazolványát 1965. július 9-én kapta meg. Azóta megél kétkezi munkájából. Boroshordói tölgy- és akácfából készülnek, de hozott Dédesre eperfából gyártott, harmincliteres pálinkáshordókat is. Ezeket 18 ezerért árulta, míg a százliteres boroshordó 24 ezret, a kétszázas 34 ezret ért. Két hordót elvittek tőle, és több megrendelést is felvett.
A mézeskalács szív manapság nem tartozik a kelendő portékák közé. Egy helyen árulták, ott sem álltak érte sorban. Jó, ha tíz-tizenöt darab elmegy egy vásári napon, pedig valamikor ez volt a kiválasztott hölgyeknek adható igazi romantikus ajándék. No persze, régen még voltak "igazi" lovagok.
Dél körül már oszlik a tömeg; a disznópiacon egy asszony odaszól a férjének: "Vihetjük haza a malacokat, nincs már több vevő." A választási malacok ezen a napon 10-12 ezer forintba kerültek. A divatba jött mangalicából mutatóban sem volt a vásártéren. Ami sertés megmaradt, azt utaztatják a szombati ózdi állatpiacra.
Tavasszal még az a rémhír járta, hogy az uniós előírások miatt beszüntetik az állat- és kirakodó vásárokat. Szerencsére nem így történt, és egy darabka így megmaradt a múltból akkor is, ha a kínai árucikkek ezeket a helyeket is elözönlik, nem törődve a hagyományokkal. Dédestapolcsány polgármestere már a hír hallatán elhatározta, hogy háromnapos rendezvényt tart, bármi is legyen. Szombaton így horgászversenyt is, halászléfőző-versenyt is rendeztek, vasárnap pedig Bakacsi Béla teremtett igazi nosztalgiahangulatot. A Nyíregyházáról, Szegedről, Mosonmagyaróvárról és más helyekről érkező árusok hétfőn kora délután szedték a sátorfájukat, hogy feltöltött árukészlettel mehessenek a következő vásár helyszínére. És persze majd a tavaszi Dédesi vásárra, a százötvenötödikre.