Stadler visszatér

Megkezdődött a visszaszámlálás a kecskeméti börtönben: már csak néhány nap, és Stadler József újra szabad lesz. A hajdani juhászból sikeres vállalkozóvá, majd a média kedvencévé vált akasztói férfit kétmilliárdos adócsalás és jogosulatlan áfa-visszaigénylés miatt ítélték el első fokon kilenc év börtönre, melyet később négy és fél év fogházra enyhítettek és beleszámították az előzetes letartóztatásban eltöltött hónapokat is. Már akkor lehetett tudni, hogy feltételesen 2005. január 23-án szabadulhat, ha megfelelően viseli a bezártságot. Így lett.
Noha Stadler József utóbbi években szerzett betegségei miatt rosszabbul néz ki, mint évekkel ezelőtt, humorát és optimizmusát megőrizte. Töretlen lendülettel tervezi új életét, kereskedelmi vállalkozásba kezd, s legalább harmincféle tevékenységet szeretne kipróbálni.
Noha vagyona nagy része elveszett, ujjaira visszakerülnek az aranygyűrűk. Családját viszont nem kaphatja meg: felesége elhagyta, gyermekeitől amennyire tudta, elszakította - legalábbis ezt állítja az elzárásának utolsó napjait számláló exvállalkozó.
Ahogy azt is, hogy a bíróság kimondta: Leonardo Utolsó vacsora című freskóját soha nem vásárolta meg, hírlapi kacsa volt az egész. Stadler börtönbe vonulásakor kicselezte az újságírókat, hamarabb ment be; szabadulásakor viszont nincs miért bujdosnia, állni akarja a sajtó rohamát, amennyiben az interjúkért pénzt utalnak át a nemrég szervezett alapítványának, hogy nemes célokat tudjon belőle támogatni. Az akasztói vállalkozó raboskodásának négy és fél éve alatt nem engedett magához újságírót, büntetésének vége felé egyetlen kivételt a Szabad Föld munkatársaival tett. Stadler Józsefet karácsony előtt látogattuk meg a kecskeméti "nyitott börtönben".
{p}
Kecskeméten, a "nyitott börtön" ablakain nincsenek rácsok. Zárka helyett egyszemélyes parkettás szobák vannak. Itt enyhébbek a szabályok, mint ahol elvetemült gyilkosokat tartanak fogva, de mégis nagy a szigorúság. Itt csak egyszer lehet hibázni, és kíméletlenebb lesz a folytatás. A bizalommal nem érdemes visszaélni.
- Miért hallgatott eddig?
- Nyilatkozhattam volna, amennyiben beleegyezésem után az országos parancsnokságon is engedélyt adnak a sajtónak, de én nem akartam.
- Pedig folyamatosan ostormolta a média.
- És miután nem jutottak be hozzám, maguktól találtak ki sztorikat.
- Még Zalatnayval is hírbe hozták...
- Annak legalább volt némi igazságtartalma, hiszen Cini többször járt az akasztói stadionban.
- Mi volt a legvadabb, amit önről állítottak?
- Maga a vád, hogy kétmilliárdot sikkasztottam. Épp az ellenkezője igaz: a másik oldalról tartoznak nekem. A honlapomon az ítéleten kívül minden dokumentumot nyilvánosságra fogok hozni, s ez akár évekig is eltarthat.
{p}
- Számolta a napokat?
- Ha nem számolja az ember, ezt akkor is tudja. Álmomból ébresztve is tudom, hány napom van még hátra.
- Gyorsan eltelt az idő...
- Mindjárt jön az őrnagy úr, megkérem, hogy intézze el önnek a szállást. Van itt egy üres szoba, ott eltölthet néhány napot. Aztán majd beszélhetünk róla, milyen gyorsan telik az idő.
- Bocsánat, nem volt szerencsés közbeszólás. De mintha sokat járt volna haza!
- A fogház miatt volt 15 nap szabadságom. Amikor pedig az enyhébb végrehajtási szabályok szerinti fogvatartásba kerültem, szinte hetente hazamehettem.
- Kihez megy haza?
- Elsősorban anyámhoz.
- Hogyan fogadják Akasztón?
- Nem csak ott, hanem máshol is szeretettel fogadnak. Aggódtak miattam, várnak vissza, tán még jobban számolják a hátralévő időt, mint én.
- Nyilván jó érzés, hogy nem köpködik le.
- Hát persze. Sokakat foglalkoztattam, senkit sem csaptam be. Mindenkivel őszinte és becsületes voltam. Erre emlékeznek még az emberek.
{p}
- Volt, aki cserben hagyta?
- A feleségem. Akkor hagyott el, amikor a legnagyobb bajban voltam.
- Gyerekei?
- Próbálja ellenem hangolni őket az anyjuk. De csak pillanatnyi zavart tud kelteni gondolataikban. Volt feleségem így akar fájdalmat okozni, de ez nem sikerül neki, ugyanis a börtönben igencsak megkeményedtem.
- A börtön megkeményíti a lelket.
- Előbb csak őrlődik az ember, aztán kénytelen beletörődni a helyzetébe. Most enyhébb fogvatartásban vagyok, azért a kőbe vésett szabályok, a szoros napirend mellett sokkal nehezebb a külvilági dolgaimat intézni. Terveim pedig bőven vannak.
- A jövőben óvatosabb, megfontoltabb, netán bizalmatlanabb lesz?
- Sok szempontból bizalmatlanabb leszek. És körültekintőbb. Tudomásul kell venni, hogy sokat változott a világ. Ennyi év kényszerszünet után óriási hátránnyal indulok. Tudja, az én karrieremet gyorsan keresztbetörték. Úgy ültettek le, hogy nem voltam bűnös. Legalább is a végső ítéletből az tűnik ki, hogy a legtöbb vádpont alól felmentettek.
- Közben elúszott a teljes vagyona. Nem látom az ujjain hatalmas aranygyűrűit!
- Nem sokára láthatja, a börtönben senkinek nincs ékszere.
{p}
- S mi lesz a stadionnal?
- Még nem tudom. Én a stadion áldozata vagyok. Ha nincs az a gigantikus építmény, soha nem ismerem meg belülről a kecskeméti börtönt.
- Faluban stadion? Tényleg nagyon feltűnő volt!
- De nem ezért figyeltek fel rám. Neveket tudnék sorolni, kik figyelmeztettek magas rendőri körökből, hogy ezt azért nem kellene, Jóska, te ennek az áldozata leszel.
- Soroljon neveket!
- Még nem jött el az ideje.
- Netán készül a könyv?
- Igen, az is lesz, meg film is.
- Abban nyilván elárulja az igazságot arról, ami engem is nagyon izgat, miként igényelte vissza az áfát Leonardo Utolsó vacsora című festménye után. Ha ez tényleg megtörtént, ön, Stadler József egy zseni!
- Ezt az újságírók fújták fel. Igazából egy fordítási hiba volt, melynek alapján a bíróság is megvádolt. Ha kíváncsi rá, megmutathatom az ítéletet, az Utolsó vacsora ügyében (festmények vétele és eladása) az adócsalás alól felmentettek.
- Azért vonzódhat a festészethez, hiszen volt egy udvari festője, aki még Claudia Schifferrel is megörökítette, holott sosem találkoztak. Megvannak a képek?
- Megvannak. A honlapomon láthatók, sőt meg is vásárolhatók.
{p}


- Mikor kezdett el foglalkozni a talpraállással?
- Három-négy hónapja. Előbb azért nem akartam belekezdeni új dolgokba, mert abból csak türelmetlenkedés lett volna.
- Ahogy hallom, jól viselkedett a börtönben.
- Amikor milliárdjaim voltak, akkor sem viselkedtem másként. A bizalommal élek, nem visszaélek.
- Igaz, hogy alapítványát a börtönből szervezte?
- Akkor kezdtem hozzá, amikor az előzetesből kijöttem, de csak nemrég jegyeztettem be, hiszen bentről nem tudtam volna működtetni. A Stadler Alapítvány egyebek közt egészségmegőrzéssel, betegségmegelőzéssel, gyógyító- és egészségügyi rehabilitációs tevékenységgel, családsegítéssel, idősgondozással, képességfejlesztéssel, gyermek- és ifjúságvédelemmel és sporttal kíván foglalkozni.
- Szabadulása után meg kell birkóznia a börtönévek nyomasztó emlékével és a kiéhezett sajtóval.
- Tudom. Ezután a sajtónak csak pénzért nyilatkozom, az összeg az alapítvány számláját növeli. Pedig nekem is jól jönne egy kis segítség, a nulláról indulok, de sokkal fontosabbnak tartom azokat a célokat, melyeket az alapítvánnyal felvállaltam.
- Szóval mindent újrakezd. A régi kapcsolatai megvannak még?
- Több mint tíz év telt el. Ez nagy kiesés, elfoglalták mások a helyemet.
- Január 23-án szabadul. Milyen érzésekkel hagyja el a börtönt?
- A szabadság nagy dolog. Nem fogok visszavágyódni.
- Merre veszi az irányt? Akasztó felé?
- Ez nem lehet kérdés. Visszamegyek a szülőfalumba.