Kapun kívül marad az irigység

Negyven éve áll rivaldafényben Rózsi, azaz Demjén Ferenc, aki a közelmúltban harmadszor nyerte el az év énekesének járó eMeRTon-díjat. Van azonban egy kevéssé ismert "életműve": a baranyai lankák között elterülő családi birtoka. Munkatársaink nemrég meglátogatták.

Hazai életKemény Krisztina2005. 05. 13. péntek2005. 05. 13.
Kapun kívül marad az irigység

Demjén három ugrándozó kutyusa társaságában járjuk körül a többhektáros területet. Az ősparkban karámok, istállók, vendégházak és tervek sorakoznak: ezt le kell bontani, ide új épület jön, oda meg a lovastúrázóknak egy panzió. A domb alján pihenőtó csillan meg, stéggel, csónakokkal.
- Ne haragudjon, sajnos nem tudtuk leszoktatni őket, hogy körbeszeressék az érkezőket - szabadkozik, miközben három kutyusa vidám ugrándozással és "kézcsókokkal" köszönt. Társaságukban járjuk körül a tiszta, tavaszi verővényben fürdő, többhektáros területet. A régi kúria helyén épült házat természetes állapotában meghagyott, gondosan karbantartott őspark veszi körül. Karámok, istállók, vendégházak és tervek: ezt le kell bontani, ide majd egy új épület jön, oda meg a lovastúrázóknak egy kis panzió. A domb aljában másfél hektáros pihenőtó csillan meg, stéggel, csónakokkal.
- Nem nagyom tudom elképzelni, ahogy itt ül és horgászik...
- Nem is nagyon szoktam, inkább csónakázunk rajta. Meg hát lehet pihenni, napozni, úszkálni benne. Ezt a vendégek is nagyon értékelik.
- Sokszor zsong tőlük a ház?
- Nagyon sok barátom van és a távolság csak erősíti ezeket a kapcsolatokat. Mindig jön valaki hozzánk. Általában itt alszanak, leteszik a kocsit, beszélgetünk, szórakozunk. Mivel ritkán találkozunk, így mindig van valami újdonság és megmarad a barátságok íze. Nyitott ember vagyok, rengeteg közeli barátot szereztem a környéken is a tizenhat év alatt, mióta idejöttem.
- Hogyan került annak idején budapesti lévén vidékre?
- Kiskoromban kertes házban laktunk, négyéves voltam, mikor Budapestre költöztünk. Féltem a betontól, nem volt ínyemre való, de megszoktam. Ott nőttem fel, ott indult be az egész életem. Van egy kor, amikor a város direkt érdekes, én az első negyven évben kiélveztem Pestet. Azután elkívánkoztam. Előjöttek a gyerekkori emlékek a vidéki nyaralásokról. Nagyon élveztem a lószagot, még a lótrágya szagát is, és egyáltalán, a vidéki illatokat. Itt olyan természetes minden. Van tél, tavasz, nyár, ősz, és mindegyiket erőteljesen érzi magán az ember. Miután harmadszor is megnősültem, lejöttünk a feleségemmel, hogy megpróbáljuk, milyen lenne ez az élet. Aztán itt felejtettük magunkat.
{p}
- Jó döntés volt?
- Már nem tudnék visszamenni a városba. Van ugyan lakásunk Pesten, de oda csak dolgozni járok, illetve onnan indulok a távolabbi fellépésekre. Mióta itt vagyunk, másképp látom a világot. Itt megvan a szabadság illúziója. Szerintem a vidék már ugyanolyan komfortos, mint a város, nem érzem magam semmitől elzárva, ugyanakkor nyugodtabban lehet élni. Még a rossz híreket is könnyebb feldolgozni, mert ilyen értelemben mégiscsak távolinak tűnnek. A vidéki élet borzasztó jó, nagyon kívánatos és nagyon szép is lenne, ha nem nehezítenék meg azok számára, akiket nem csak a lakóhelyük, de a megélhetésük is ide köt.
- Ilyen értelemben nem él vidéki életet? Látok itt lovakat, szamarakat...
- Imádom az állatokat, az utolsó kis bogárig, nekem mindegyik a természet alapvető részét jelenti. Ha lehetne, másféléket is tartanék, de nem haszonállatokat, amiket az ember megöl. Nekem a ló és a szamár is elsősorban az esztétikai élmény miatt kell. Gyönyörű, mikor kinézek az ablakon, és azt látom, hogy nyolc ló legel. Nyugalmat, békességet sugall. A lovak tartásához értek. Idén már magunk fogjuk előállítani és begyűjteni a takarmányt. Van két nagy kaszáló lucernám, vettünk gépeket: bálázót, rendsodrót, fűkaszát. Ez inkább szenvedély, és nem kerül többe, mintha a Balatonon vitorláznék.
- A dalait mennyire inspirálja ez a közeg?
- Amivel az ember találkozik, akivel beszélget, amit lát, és főleg, amit érez mind hat a dalokra. Az inspirációim az életből fakadnak, aminek ez a környezet csak egy kis szelete.
- Ha a karbantartás oldaláról nézzük, akkor nem is olyan kis szelet... Gondolom, akad segítsége.
- Van két állandó alkalmazott, aki gondozza az állatokat és rendben tartja a birtokot. Nehéz egyébként ilyen feladatra megbízható embert találni. Nekem szerencsém volt, van egy srác, aki a katonaság óta nálam dolgozik. Nem iszik, nem dohányzik, az állatoknál ez is fontos szempont.
{p}
- Egyébként milyennek látja az itteni embereket?
- Sokkal inkább segítenek egymásnak, mint városban. Percek alatt eloszlattam azt az érzést, hogy más közegből jövök és ez számítana. Ugyanúgy rá vagyok szorulva a segítségükre, mint ahogy néha ők kérnek tőlem szívességet. Ha például lebontok valamit és akad olyan dolog, amire nincs szükségem, szívesen odaadom. Ha valaki megkér, halat is foghat magának a tavamból, nem bánom. Csak kérje, merthogy ez - sajnos - nem mindig természetes. Nekem a gyümölcsfák metszésében kell segítség, vagy akkor, ha elromlik egy gép.
- Nem irigykednek a környéken, mikor látják ezt a birtokot?
- Az irigység a kapun kívül marad, azt nem mutatja senki szemtől szemben. De ez nem csak vidéki sajátosság, ez bárhol az országban megvan, nem szoktam vele foglalkozni. Én nem vagyok irigy, örülnék, ha mindenkinek nagyon jó dolga lenne. Ha minden ember úgy dolgozhatna, hogy abból meg is éljen. Sajnos ez nem mindenkinek megy és tudom, nem feltétlenül saját hibájából. De van egy bizonyos réteg, aki tehet róla. A totális lecsúszást sose fogom megérteni, mikor egy ember teljesen elzüllik az alkoholtól.
- Ezzel a témával egy időben önt is sokszor vádolták.
- Ó, ez nagyon régi dolog, mindenkit valamivel bántani kell. A magánéletében az ember úgy szórakozik, ahogy akar. Szerettem inni, társaságban ez természetes volt, de alkoholista sohasem voltam. A bulvársajtó pedig nem azt írja, hogy tíz teltházas koncertem volt, hanem vádol. Meg is nyertem a pert az egyik napilap ellen, amelyik azt állította, hogy az amerikai fellépésem botrányba fulladt. Most meg már amúgy is igazolhatóan alkoholmentesnek kell lennem, a cukorbetegségem miatt.
- Apropó, Amerika: felesége, az ott megismert szép szőke hölgy, Rebecca szereti ezt a vidéket?
- Nagyon. És nemcsak a vidéket, ezt az egész életformát. A pulink is miatta van, ilyent otthon nem látott és beleszeretett a raszta frizurájába. Egyáltalán nincs nosztalgiája. Egyrészt az Internetnek köszönhetően napi kapcsolatban van ottani családjával, másrészt Amerika olyan nagy, nem is érzi, hogy nem ott van. Csak mikor kimegy az utcára...
- Ha ön kimegy az utcára, soha nem fordul meg a fejében, hogy más országban kellett volna felépíteni ezt az otthont?
- Voltak ilyen hullámaim, még a rendszerváltás előtt, de akkor röghöz voltunk kötve, csak állami kontrollal mozdulhattunk. Azonban nem ez az egyetlen oka, hogy maradtam. Már egész fiatalon szerencsém volt, sikeres pályát futottam be, és a siker ragaszt, kötelességgel jár. Látom, hogy amit csinálok, örömet okoz, és ez borzasztó sokat jelent. Ráadásul, bármennyire használom az angolt - a feleségemmel is így kommunikálok -, a dalaimat csak magyarul tudom írni. És ezt a nyelvet külföldön soha többet nem használhatnám.

A fotókat Ujvári Sándor készítette.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek