Kit visznek a málnásba Borsosberényben?

Előttem ültetvény, arrább hatalmas tábla a távoli fasorig. Borsosberény határában járok, kalauzom Csomó Eszter.
- Ezt a részt szeretnénk elcserélni - mutat az asszony néhány sor málnásra. - Szükségünk volna rá, mivel mindkét oldalról a mi tulajdonunkban lévő terület határolja. Így végre be tudnánk keríteni, s az állatokat kiengedhetnénk a földre.
- S a tulajdonosa hajlik a cserére? - kérdezem.
- Az ügy ennél bonyolultabb.
A terület ugyanis állami tulajdon, bérlője pedig Hütter Csaba.
- S ha ő nem kíván megválni a bérleményétől? - vetem föl.
- Az ügy ennél is bonyolultabb.
Hütter Csaba ugyanis 2001-ben vette bérbe azt az ötvenhektáros táblát, amelynek része ez a Molnárék tulajdona közé ékelődő csücsök, s amelyet Varga László egykori polgármester használ. Ő az alig hektárnyi területet az azóta megszűnt Magyarnándori Állami Gazdaságtól vette bérbe még 1990-ben avval a kikötéssel, hogy azt az eredeti állapotában szolgáltatja vissza 2000-ben.
Varga László azonban a területről azóta sem vonult le.
- A szántót csak Hütter Csaba használhatná - méltatlankodik Csomó Eszter. - Nem ezt teszi, mégsem bontják fel vele a szerződést. A mi, cserét ajánló kérésünk pedig most már több mint egy éve nem jut előbbre, hiába hivatkoztunk a birtok-összevonási törvény adta lehetőségre.
{p}
Nem állítom, hogy kitörő örömmel fogad a Varga család, amikor megtudják, miről érdeklődöm.
- Mi azon a területen értéket hoztunk létre, kár volna most megszüntetni - jelenti ki végül Varga László.
- Azt azonban tudta, hogy a tizenöt éve kötött bérleti szerződése csak tíz évre szólt, s aláírta azt is, hogy az eredeti állapotban kell visszaadnia.
- Én már 2003-ban kértem a terület helyzetének a rendezését. Sajnos eredménytelenül.
- De önnek már akkor is három éve el kellett volna hagynia a területet.
Választ nem kapok megjegyzésemre, mint ahogy arra sem, miért telepít málnát a területen, amely sem nem tulajdona, sem nem bérleménye.

Előző riportomat avval fejeztem be, hogy Hütter Csaba nem kívánta kifejteni álláspontját lapunknak. Most több szerencsém volt, ezúttal nem zárkózik el attól, hogy nyilatkozzon, sőt szívélyesen ajánlja, nézzem meg a birtokát. Az általa mutatott határ valóban szemet gyönyörködtető, ám engem mégiscsak az érdekel inkább, miért hagyta Varga László művelésében azt a területet, amit az államtól bérel.
- Borsosberényben 2001 szeptembere óta lakom, azóta szeretném elérni, hogy a terület sorsa rendeződjön - így Hütter Csaba. - Mindezt levélben kértem az ÁPV Rt.-től. Nem válaszoltak rá.
- S miért nem reklamált?
- A következő év elején újabb levelet írtam, ezúttal már a Nemzeti Földalapnak. Onnan sem válaszoltak. Újabb levelet 2003 novemberében küldtem. Most már ajánlva.
- Mert a korábbiakat nem ajánlva postázta?
- Nem gondoltam, hogy szükséges lenne.
Hütter Csaba állítása szerint választ erre a levélre sem kapott. Mint ahogy a következő évben küldött levelére sem. Viszont végre elmozdult az ügy a holtpontról.
- Meg tudná mutatni a levelek másolatát?
- Természetesen.
Persze nem rögvest, de hát nem is kívánhatom: nem jelentkeztem be előre, nem készülhetett a találkozásunkra. Amíg megtalálja, ajánlom, addig én elmennék Deák Pálhoz, a Nemzeti Földalap Nógrád megyei vezetőjéhez Salgótarjánba, hogy megkérdezzem a véleményét az ügyről.
- Felesleges odáig fáradnia, négy körül nálam lesz - tudom meg Hütter Csabától -, itt is nyugodtan beszélhet vele.
Hiába érkeztem azonban vissza négyre, Deák Pál nem kívánt nyilatkozni. Azt tanácsolta, forduljak Pillmann Józsefhez, a Nemzeti Földalap elnökhelyetteséhez.
- És a levélmásolatok? - kérdezem Hütter Csabát.
- Sajnos nem kerültek elő.
{p}
- Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, a Nemzeti Földalapot nem befolyásolja az, hogy Hütter Csaba valamikor miniszter volt, a törvény ugyanúgy vonatkozik rá, mint bármelyik másik állampolgárra.
Pillmann József véleményét hallgatom a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban.
- Ez az ügy azonban módfelett elhúzódott.
- Hivatalunkat nem kötik az államigazgatási eljárásban rögzített határidők, ám az ügy valóban nem új keletű. S hogy mielőbb megoldódjék, magam utaztam Salgótarjánba az egyeztetésre. Ebből is láthatja szándékunkat, hiszen elnökhelyettesként nem minden ügyet utalok saját hatáskörömbe.
- Mire jutott?
- A mostani állapot kétszeresen is jogszabályellenes, ezért ezen változtatni fogunk - állapítja meg az elnökhelyettes, miközben előveszi az ügy vaskos aktakötegét. - Egyrészt, mert Varga László mindenféle jogalap nélkül használja az állam földjét, másrészt pedig azért, mert nem tartotta meg a földhivatalnál bejegyzett művelési ágban.
A legjobb persze az volna, ha felek meg tudnának egyezni, erre azonban, úgy tűnik, semmi esély. A salgótarjáni egyeztetésen ugyanis Molnár Tibor felajánlotta Varga Lászlónak, hogy használja a földet, amíg az le nem terem. Ebbe azonban az nem ment bele.
- Azt fogjuk megvizsgálni - tér a megoldási lehetőségekre Pillmann József -, hogy Molnár Tiborék állatainak száma indokolja-e birtokuk nagyságának növelését. Ha igen, akkor a jogszabály adta lehetőséggel élve fölajánljuk nekik a területet megvételre.
- Néhány hónapon belül rendeződik tehát az ügy?
- Kevesebbet mondanék. Egy-két hónapon belül.