Matúratolvajok

Az eredményt már tudjuk: a matek írásbelit meg kell ismételni, s egyáltalán nem mellékesen rendőrségi nyomozás is indult az ügyben. Ennek nyomán lapzártánkig előzetesbe került három fiatalember, kettő közülük végzős egyetemi hallgató. Amint azonban a 8. oldalunkon olvasható összeállításunkból kiderül, aligha mások ők, mint egyszerű mellékszereplők, akik csak továbbadták azt, ami a birtokukba került. Hogy pénzért vagy egyéb okból tették ezt, már más kérdés, a lényegen nem változtat.
Az igazi bűnösök ugyanis valamelyik minisztériumi irodában, oktatási központban, nyomdában, netán iskolaigazgatói szobában lapulnak. Remélem, nem sokáig, mert aki ezt az egész rossz szagú történetet útjára indította (vagyis ellopta és továbbadta a tételeket), az egy veszedelmes gazember. A legrosszabb tolvaj, mert csaknem százhúszezer magyar fiatal önbecsülésével, hitével, az őt körülvevő világról alkotott képével, jövőjével játszik. Többéves munkájukra, felkészülésükre üt egy hatalmas kérdőjelet. És én ennél nagyobb bűnt keveset ismerek. Gondoljuk el (hogy csak egészen egyszerű példát említsünk), arra, akit most felvesznek az egyetemre, hogyan néznek majd rá a társai? "Itt van köztünk, de biztosan jattolós tétele volt..." Vagy netán innentől kezdve úgy gondol majd a törvényekre meg a szabályokra, hogy azokat úgyis ki lehet játszani?
{p}
Hamlet egyik legendás mondata szerint "rohadt az államgépben valami". A zseniálisan tömör megállapítás ma Magyarországon sajnos csaknem teljes mértékben igaz. Pillanatnyilag nem tudni, hogy például az érettségi tételek ügyében ki törte fel az oktatási igazgatás egyik legféltettebb titkát, de a sokszereplős történetben maga a tény a gond, hogy ezt valaki megtehette. Ebben az országban ma nincs titok. Nem üthetünk fel napilapot úgy, hogy "megbízható forrásra" hivatkozva ne olvashatnánk szó szerinti idézeteket bizalmas feljegyzésekből, hivatali iratokból. A köztisztviselői eskü egyik kitétele úgy szól, hogy "a tudomásomra jutott szolgálati titkot megőrzöm". Erre azonban közszolgáink igen jelentős része magasról - (hm) néz le. Az újságokhoz komplett személyi anyagok kerülnek át, az ügyészségi meghallgatások jegyzőkönyve, ügynöklista vagy egy fontos üzleti titkokat rejtő támogatási pályázat napi frissességgel vándorol kézről kézre, hogy aztán átfusson a belőle kisajtolt hír a nyomdagépeken. Ráadásul a modern irodai technika széles ösvényt vágott a hivatali dzsungelben: egy-két számítógépes lemezen akár egy teljes kormányelőterjesztés-csomagot is lazán hazavihetünk a zsebünkben, csak egy "hozzáféréssel" rendelkező és az adatok kimentésére hajlandó személyre kell valahogy találnunk. Az internetről meg a mobilos üzengetésekről meg már ne is beszéljünk. És - úgy tűnik - valahogy mindig akad titokfeltörésre vállalkozó. A folyamatban pedig nem mindig első számú tényező a pénz.
A magyar hivatali apparátus (ideérte az orvosoktól kezdve a hivatalsegédekig mindenkit) éppolyan megosztott, mint az egész ország. Minden főosztályon, hivatalban, irodában van legalább egy olyan tisztviselő, aki vagy a főnökével szembeni ellenérzésből, netán politikai érzelmei okán, hajlandó másként cselekedni, mint ahogy azt az említett esküszöveg diktálná. Márpedig igenis léteznek olyan adatok, amelyekről nem tudhat mindenki. Merthogy azokkal vissza is lehet élni. Netán napvilágra kerülésük nemzeti érdekeinket sérti. Az érettségi tételsor biztosan ez utóbbi kategóriába tartozik. Megismétlem: aki ezzel "játszott", az aljas gazember.
Ám - és ez félig sem felmentés - ugyanakkor egy rossz működésre beállt rendszer alkatrésze is. Ezzel a helyzettel kéne nagyon sürgősen kezdeni valamit.