Minden halálon új élet születik

- Munkája során számtalanszor szembesült a halállal. Milyen túlvilágban hisz?
- Nagyon kényes pontra tapintott. Sajnos nem tudok maradéktalanul elfogadni minden hittételt. Nem hiszek a földön túli pokolban. Az emberi szenvedés kimeríthetetlen tárháza, a pokol az, ahol most vagyunk. Hát el tud képzelni rettenetesebbet a gázkamráknál? A háborúknál? Ártatlan gyermekek gyilkolásánál? Az én hitem szerint földi létünk azt a célt szolgálja, hogy lelkünk nemesedjen. És ez a folyamat a halállal nem ér véget. Mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy az általunk ismert dimenziókból kiszabadulva, más időintervallumban, esetleg újabb testi alakot öltve tudjunk továbbfejlődni halálunk után is.
- Egyrészről van tehát egy jobb, földön túli világba vetett hit, másrészről viszont munkájával, nagyon sikeresen, az evilági lét meghosszabbításáért küzd. Nem ellentmondás ez?
- Én a testtel foglalkozom, amikor operálok. A túlvilág olyankor csak kettejük, az operált személy és Isten dolga. Az én dolgom a jó munka. Nekem a lelkiismeretemen és a Jóistenen kívül el kell számolnom a hozzátartozók és a törvény előtt is, hibás cselekvésem a fizikai lét befejezését vonhatja maga után.
- Amivel viszont a beteg esetleg jobban jár...
- Lehet, számos példát tudok erre. Középkorú mérnök házaspár férfi tagját műtöttem a nyolcvanas évek közepén. Felépülése után, hogy megünnepeljék gyógyulását és érettségiző leányuk sikereit, elutaztak hármasban Dubrovnikba. Egymást átkarolva, lányukat közrefogva álltak a vár előtt, amikor egy távolból elszabadult autókerék, mint egy kuglibábut, kiütötte gyermeküket kettejük közül, és nekicsapta a vár falának. A lány azonnal szörnyet halt. A szülők ezt soha nem bocsátották meg maguknak. Istentagadóvá váltak. Úgy gondolták, a férfi életének ez volt az ára.
{p}
- A kórházfolyosón aggódó-bizakodó embereket láttam, akik körül mosolygó angyalkák repkedtek. Tájékoztatták a gondjaikra bízott, kiszolgáltatott betegeket a vizsgálatok várható menetéről, a várakozási időről, elkísérték őket az egyes helyszínekre. Úgy éreztem, ebben az intézetben az ember kicsit átszellemül...
- Jól mondja, ennek a háznak szelleme van. Egy gyógyító szentélyben működni kell annak, ami a gyógyítás lényege: a karitász, vagyis a gondoskodás és a szeretet. Ez rögtön érezhető, visszatükröződik és átragad az emberekre. Van nálunk egy szokás: minden új dolgozóval ismertetem az uralkodó törvényeket. Két mondat csupán, Murphy után szabadon: 1. Mindig a betegnek van igaza. 2. Ha nem, akkor az első pont lép érvénybe. Amit nálunk érez, azt nem én hoztam létre, hanem a szeretet.
- A szív híres doktora tehát nemcsak fizikailag gyógyít. Milyen gyökerekből táplálkozik?
- Bámulatos szüleim voltak. Édesapám egész életét nagyon nagy szorgalommal és becsülettel élte, példát és mintát adott vele mindhárom gyermekének ezzel. A Jóistentől megkaptam azt a kegyelmet, hogy a szüleim hosszú, súlyos betegsége alatt valami csekélységet vissza tudtam adni abból a gondoskodó szeretetből, amit tőlük kaptam egy életen át. Intenzív, mindennapos kapcsolat volt köztünk, és olyan bensőséges kötelék, hogy nagyon nehéz teher erről beszélni... Nem is szívesen tenném...
- Dédnagymamám mindig azt mondta, akit a hozzátartozói el tudnak engedni, könnyebben hal meg.
- Így van. És minden halálon egy új élet születik. Ezt nem fizikailag kell érteni. Édesapámnak az volt a végakarata, hogy ne éljek önpusztító életet. Arra kért, hogy a napi másfél órát, amit eddig neki szenteltem, fordítsam magamra, testi egészségem megőrzésére. Ez számomra nagy feladat: sportolok, amit eddig nem tettem, gyalog járok dolgozni és nem eszem húsételt.
- A dohányzást is abbahagyja?
- Ez is nagy feladat a feladatok sorában.
{p}
- Mit tart a legnagyobb családi örökségének?
- Az erkölcsi tartást. Az őseim zsellérsorból felemelkedett, földművelő parasztemberek voltak. Nagy szorgalommal és tehetséggel küszködtek a természettel, soha nem hajoltak meg a nehézségek előtt, és mindvégig igyekeztek a tízparancsolat törvényei szerint élni. Ennél nagyobb hagyaték nem létezik.
- Tehát az oly sokszor és szépen megvallott hitét is otthonról hozza?
- A hit kegyelem. Némelyek egész életen át küszködnek, hogy megszerezzék. Nekem nagy szerencsém volt, családunkban a mindennapok részét képezte. Bár az egész életem tele van súlyos hibákkal, törésekkel, küszködéssel, Istenbe vetett hitemben soha nem bizonytalanodtam el.
- Melyik az a pont az életért való küzdelemben, ahol már át kell adni a hatalmat a másik dimenziónak?
- Ez nagyon nehéz kérdés, különösen újraélesztésekkor. Tele van az élet olyan történetekkel, amikor, sokkal később, mint ahogy a megszerzett tudásom alapján kellett volna, átadtam, feladtam. És akkor kaptam valami jelet, visszamentem, és a hitem visszanyerésének a jutalma élet volt.
- Van-e olyan dimenzió, amelyikbe az embernek a tudásával nem szabad beavatkoznia?
- Az élet keletkezése és vége. Nem tudom elfogadni az eutanáziát. Mennyi bölcsességet, örömet, kegyelmet kaptam édesapámtól és édesanyámtól, még súlyos szenvedéseik közepette is, amikor életük az eutanáziát igenlők szemében már értelmetlen volt! Aki kéri az injekciót, az a lelki szenvedés miatt teszi. Mert nem szeretik, nem látogatják, fölöslegesnek érzi magát. Nem hiszi, hogy minden pillanat tartogat számunkra valami csodát. Ez a legnagyobb istenkáromlás.
{p}
- És a kezdetbe való beleszólás: a mesterséges megtermékenyítések, lombikeljárások?
- A természet törvényeinek megismerése, a titkok feltárása az emberiség fontos feladata, a kérdés mindig az, hogy ez javunkra vagy kárunkra válik. Megítélésem szerint nem természetellenes egy születendő élet létrejövetelének segítése mesterséges körülmények megteremtésével. A felsőbb törvényekbe való súlyos beavatkozásnak tartom ellenben a klónozást és az abortuszt.
- Az íróasztalán egy fiatalember és egy hölgy fotója áll. Gondolom, a gyermekei. Büszke rájuk?
- A büszkeség rossz szó, az a külvilág felé irányul. Én boldog vagyok tőlük, annak ellenére, hogy a fiam hosszú ideig drogos volt. Egy évig jártam utána, sehol nem leltem. Őt is a szeretet mentette meg. Az, hogy megértette: mindig, bármit tesz és bárhol jár, mi feltétel nélkül szeretjük. És abbahagyta. Mekkora erő kellett hozzá! Hiszen én még ezzel a fránya cigarettával is küszködöm. Szociális munkás lett. Sokkal szebb feladatot végez, mint én: a mocsokból próbálja felemelni az embereket. Unokáim még nincsenek, de remélem, amit a gyermekeimtől a hivatásom feletti önzés okán elvettem, azt nekik talán visszaadhatom.
- Sokat kell törlesztenie?
- Nagyon sokszor a családom kárára tettem a dolgomat. A gyerekem mínusz húsz fokban állt az óvoda előtt, mert én a beteget választottam. Micsoda fájdalmat okoztam! Ez számomra nagyon komoly lelki teher. És törlesztenem kell a külvilágnak is. Rengeteg elismerést kaptam, de érdemtelenül. Mert nem vagyok olyan nemes, okos vagy jó, mint gondolják. Ezért még meg kell szolgálnom. Időnként olyan szívesen elpihennék, de nem tehetem, mert súlyos adósságban vagyok. Meg kell felelnem annak a képnek, amit kialakítottak rólam.
- Mikor lesz elégedett önmagával?
- Soha. Mert akkor, abban a pillanatban meghalok.