Szomszédvitával kezdődött

Mindjárt az elején le kell szögezni: a történet nemcsak csúnya, de egyoldalú is. Két család véget nem érő viszálya miatt az egyik fél - Lukács Dezső - végső elkeseredésében a sajtó nyilvánosságához fordult. A másik oldal azonban az ügy törvényes úton való lezárásáig nem nyilatkozik.
A nemesdédei házban bírósági iratokkal, kórházi látlelettel, hivatalos levelekkel tarkított hatalmas iratkupac és egy zaklatott házaspár fogad. Egymás szavába vágva próbálják elmesélni legutóbbi éveik történéseit. Maguk sem gondolták, hogy 1974-ben felépített, új otthonuk ennyi keserűséget hoz majd rájuk. Merthogy ez a ház minden baj forrása. Pontosabban az a furcsa állapot, hogy lakásuk mögött áll egy másik épület, melyet lakói kizárólag Lukácsék telkén keresztül tudnak megközelíteni. Huszonkilenc év telt el életükből, mialatt a hátsó házra bevezették - természetesen telkükön keresztül - a vizet, a villanyt és a telefont. Mindeközben a hátsó épület új tulajdonosok kezébe került. Lukácsék néha berzenkedtek a helyzet miatt, mert a folyamatosan nyitva tartott kapun a gyerekek gyakran kiszaladtak, az udvarból pedig időnként eltűnt egy kerékpár, talicska vagy létra.
A bonyodalom akkor kezdődött, mikor az új szomszéd be akarta vezetni telkére a gázt. Ekkor derült ki, hogy Lukácsék telkén nincs a szomszédnak szolgalmi joga, vagyis törvényileg nincs biztosítva az átjárási lehetőség és a közművek átvezetése. Ezzel egy időben értesültek Lukácsék arról is, hogy szomszédjuk, telkének másik végén - mint később kiderült, nagy anyagi áldozattal - egy domboldalt átvágva önálló kijáratot tudna teremteni. Ezen felbuzdulva, az átjárásokból és nyitott kapuból álló örökös kellemetlenségeket megelégelve Lukács Dezső 2003 májusában bejelentette: ősz végéig ad haladékot a szomszédnak saját kijárat kialakítására, akkortól azonban végleg megszünteti a telkén való átjárás lehetőségét. Perek sora indult ekkor. A bíróság végül - mivel hosszú idő óta folyt már átjárás a telken - a szomszédnak ítélte a személygépkocsi- és gyalogosforgalom, valamint a már kiépített közművek szolgalmi jogát, ő azonban ezenfelül a mezőgazdasági és teherautóval való átközlekedés lehetőségét és a kapulevételt is el akarja érni. A helyzet végül odáig mérgesedett, hogy tettlegességre is sor került, bár ennek bizonyítása még nem történt meg.
{p}
- A konfliktus abból adódott, hogy a szomszéd, immár ideiglenes szolgalmi joggal a kezében, soha nem csukta be maga után a kaput - meséli az asszony. Mikor ezt, ki tudja, hányadszor, szóvá tettük neki, áthajtott a lábamon autójával, amitől elestem, ő azonban továbbhajtott. Lukácsék szerint orvosi látlelet azért nem támasztja egyértelműen alá a sérülés tényét, mert a szomszéd keze még a közeli kórházba is elér. A szomszéd mindezt rágalomnak tartja, ezért hát hamis vád bűntette miatt újra feljelentette Lukácsékat.
Szegény embert az ág is húzza - tartja a másik mondás, amit a zaklatott család szintén saját bőrén tapasztalt. Történt ugyanis, hogy időközben Lukács Dezső örökölt a faluban egy házat, melyet eladott egy fiatal, budapesti párnak. A hárommillió forintos vételárnak azonban nem sokáig örülhetett. Miután a vevők felújították az ingatlant, bírósági úton - mondván, nem tájékoztatták őket arról, hogy az épületben vályogfalak is vannak, így nem tudnak tetőteret ráépíteni - érvénytelenné nyilvánították az adásvételi szerződést. Emiatt Lukácsék kénytelenek voltak visszavásárolni a házat az időközbeni felújítás miatt megnövekedett értékén, vagyis több mint négymillió forintért. Ezenfelül különösen nagy értékre elkövetett csalással vádolják őket. Így a közalkalmazottként (a helyi kultúrház gondnokaként) dolgozó férfi és a sem munkaviszonnyal, sem táppénzjogosultsággal, sem rokkantnyugdíjjal, sem munkanélküli-segéllyel nem rendelkező, beteges varrónő feleség erejüket jócskán meghaladó hitelfelvételre kényszerült. Lukácsék szerint a szerencsétlen perek egybeesése nem véletlen, meggyőződésük, hogy mindennek a rossz szomszédi viszony áll a hátterében.
- Szándékosan tönkre akarnak minket tenni - mondja a kétségbeesett férfi, aki attól fél, akár a nagy értékű csalás, akár a rágalmazási per kapcsán elveszíti munkáját, így nem tudja majd törleszteni az örökölt ház visszavásárlására felvett hitelét, ami miatt végül elárverezik mindenét.

Nyeles telek
A fentihez hasonló nyeles telkek Nemesdéden valaha nem számítottak egyedi esetnek. Kialakulásuk Mária Terézia idejére vezethető vissza. Akkor az utcára nyíló telkek után adót kellett fizetni, ezért a spórolás céljából inkább több tulajdonos használt egy bejáratot. Az idők folyamán a közös bejáratú területek nagy részét egy-egy család megvásárolta. Így mára már csak négy-öt nyeles telek maradt a faluban. Lukácsékén kívül a közös bejáratok önkormányzati tulajdonba kerültek és közúttá minősíttettek, az övék azonban véletlenül kimaradt e folyamatból.