Leegyszerűsítve

Merthogy ugye különleges évet kezdünk, az idén két választást, országost és önkormányzatit kell átvészelnünk valahogy, és az előjelekből ítélve nem lesz könnyű. Nem véletlenek tehát Sólyom László mondatai:"Én arra lennék büszke, ha Magyarországon nem lehetne lejárató kampánnyal választást nyerni. Sok jelét látom annak, hogy az embereknek elegük van abból, hogy a politikában ellenségképpel dolgoznak. Sokan emlékeznek a faji alapon gyártott ellenségre, az osztályellenségre, a külső és a belső ellenségre. A rendszerváltás utáni politika súlyos bűne, hogy nem szüntette meg ezt a módszert. Bízom benne, hogy megjelenik és eredményessé válik a magyar politikai életben is az a minta, amely a pozitívumokra épít."
A megszólalás nyomán - ahogy mondani szokták - angyal szállt át a szobán. Az összes politikai erő lelkesen üdvözölte az államfői gondolatot, galambok ültek verebekhez az egyetértés szép perceiben. Tegyük hozzá mindjárt: rövid perceiben. Mert nagyon gyorsan kiderült, Sólyom László szavai nem fogantak meg igazán a magyar napi politika feltúrt földjében. Néhány nap múlva folytatódott az, ami már évek óta tart.
Kampányközpont-irodai faxokat fognak el emitt, amelyben a másik oldalhoz nyilvánvalóan köthető propagandakiadvány oldalai láthatóak. Politikai krimit, hamisítást emlegetnek rögtön amonnan, vizslabőrbe kötött szélkakast a másikon. (Bár mostanában mintha kevesebbet emlegetnék a tetőre szerelt rézszárnyast, mint korábban.) Láthatjuk volt külügyminiszterünk alsónadrágját a címlapon, hetekig találgathatunk, a neves polgármester valóban vendége volt-e egy útszéli bugyi-primadonnának. Messziről jókedvűen is nézhetnénk az egészet - elvégre elhangzik néhány jó beszólás is -, de igazából ez az egész mélységesen elszomorító. Mert ezt a tragikomikus előadást Magyarország legnagyobb politikai pártjainak magas beosztású tisztségviselői mutatják be nekünk. Ha valóban létezik európai eszme, attól ez az egész nagyon messzire esik.
Persze, vonhatnánk vállat, az EU demokráciában járatosabb országaiban is megbolydul a világ a választások előtt. Ám nagy a különbség: ott éveken át komoly munka folyik, és ha muszáj, népszerűtlen döntések is megszületnek, még ha attól romlik is a kormányerő népszerűsége. Nálunk azonban évek óta egyfolytában zajlik a kampány, emiatt reformok, alapvetően fontos döntések maradnak el. És a java még csak most jön."Politikai marketingben" járatos ismerősöm szerint egy amerikai módszer alapján valószínűleg minden választási körzetben káderbrigádok alakulnak hamarosan, s az ellenfelet alaposabban átvilágítják majd, mint a legkeményebb titkosszolgálati ellenőrzés. Kocsmától az irodáig, focimeccstől a hálószobáig kísérik majd a célszemélyt, megnézik a múltját, hajtott-e mondjuk akár egyszer is gyorsan. És akkor jöhet az eltakarító dózer, szórólapon, elcseppentett hírekben, mindenütt.
A legnagyobb baj az, hogy a vádak (ki lopott mostanában és mennyit), a durva egyszerűsítések versenyében csak az marad már megint nekünk - pro és kontra -, hogy mi lesz a gázárral, mikor kapnak a gazdák pénzt, mennyi lesz a nyugdíj vagy a gyes. Ezek persze kétségtelenül fontos dolgok. Változásuk mélyebb okait azonban az úgynevezett "polgárok", a "nép" előtt hosszasan boncolgatni - gondolják a politikusok - fölösleges, mert úgysem értjük meg. Többet ér a vizslázás meg a szélkakasozás.
Üzenem: egy frászt.