A horrort néha az élet írja

A legszörnyűbb bűncselekmények kiagyalásához kevés az írói fantázia - ahhoz a való élet kell! A jászberényi Taczman család tragédiáját sem Agatha Christie, sem Brian Clemens nem tudta volna kitalálni.

Hazai életPalágyi Béla2006. 04. 21. péntek2006. 04. 21.
A horrort néha az élet írja

Az alaptörténet már bejárta a média zegzugait, így az ország beleborzonghatott abba a ténybe, hogy az 51 éves Taczman Eleket és 44 éves feleségét a fiuk brutális kegyetlenséggel meggyilkolta. A történet horrorisztikus részleteivel a bulvársajtó végigrémisztette a közvéleményt, a thrillert tovább színezte a bűnügyi folklór. Olvashattunk arról, hogy a fiú szögeket vert az apja fejébe, a nevelőanyját parfümösüveggel becstelenítette meg. Az esztelen indulat abból táplálkozott, hogy a gyerek úgy érezte, nincs önálló élete. Ha egy pohár vizet kívánt inni, azt is kérni kellett, és utána illedelmesen megköszönni. Így jutott el oda, hogy döntött: meg kell ölni az "öregeket"! Hetekig tartottak az előkészületek, logisztikai pontossággal tervezte meg az ifjú Taczman a gyilkosság minden részletét. A rendőrségnek nem volt könnyű dolga, mivel meglehetősen nagy volt a forgalom a portán: a családi ház alsó épületében albérlők laktak, akiknek sem az előéletük, sem az állampolgárságuk nem volt könnyen tisztázható. Hozzájuk jött még a számos haragos, akiket az idők során összegyűjtött az áldozat, így hát jó sok szálon indult el a nyomozás.
A szülőgyilkos kezdetben megdönthetetlen alibivel rendelkezett: az egyik szolnoki barátja azt állította, hogy az elkövetés időpontjában egy koncerten voltak egy környékbeli településen, az éjszakát pedig az egyik rokonnál aludták át. Amikor az alibi megdőlt, és a gyanú egyértelműen a gyilkosra terelődött, a nyomozóknak az ütött szöget a fejébe, miként tudta a tettes egymagában megkínozni és meggyilkolni életerős apját és nevelőanyját? Hiszen az idős Taczman sportolt, fogathajtásban világbajnok volt a fogyatékkal élők mezőnyében. Szerencsére a nyomozók sem tértek napirendre az egyetlen elkövető verziója felett, és, ugyan hónapokkal az eset után, de kiderítették, hogy a szolnoki barát - aki az elkövetéskor még fiatalkorú volt, ám azóta betöltötte a 18. életévét - nemcsak hamis alibit bizonygatott, de társtettes is volt az elkövetésben. Jelenleg mindketten előzetesben vannak, a kihallgatások során részben beismerő vallomást tettek. Isten malmai lassan, de őrölnek, dolgoznak a szakértők, a bizonyítékok vallanak a mikroszkópok alatt, és előbb-utóbb összeáll ama balladai éjszaka mozaikdarabjaiból a kép. Addig pedig folynak a találgatások sátánista elkövetőkről, kábítószeres kéjgyilkosokról, ahogy az már egy felkavaró bűneset során lenni szokott. Mert a szörnyűség fölött az ember szerencsére még nem tud napirendre térni...

Edzőjük volt
Muity Ferenc amolyan családi edzője volt a Taczman-tragédia mindkét szereplőjének. A meggyilkolt apát a fogathajtó sportban vb-aranyérmekhez segítette, az apagyilkos fiút pedig utóbb a szárkezelés rejtelmeibe vezette be. A homokhátságon gazdálkodó Muity Ferenc egykori sikeres négyesfogat-hajtót sokkolta az elkövetőt megnevező szörnyű hír. "Ez nem lehet igaz, egyszerűen nem értem" - ismételgette. Ama bizonyos csütörtökön az étel kifordult a szájából, s egész éjjel álmatlanul tépelődött.
- Taczman Elek segítségem kérte a felkészüléshez a vb-re - emlékszik vissza. - Igent mondtam, ám eleinte ő magyarázott nekem a bakról. Ha jobban tudod, akkor itt rám nincs is szükség, vetettem oda neki a földről. Erre megenyhült, habár hirtelen természetű volt. Nem állhatta a kritikát, tőlem mégis elfogadta.
A kettős gyilkosságot elkövető fiú apjáétól merőben eltérő természetű. Visszahúzódó és engedelmes, mindent teljesített, amit kértek, kértem tőle. Szeretett hajtani. Amikor világbajnok apja két éve visszavonult, ő vette át fogatát. Lovuk nagy teljesítményű, ám nehezen kezelhető, amolyan "határeset" jószág. Naponta 4-5 óra munkát igényelt, hogy a versenyeken a feladatra összpontosítson. Így utólag azt mondom: illett hozzájuk.
Kapcsolatukon semmi rendelleneset nem észleltem. A család együtt járt a versenyekre: a fiú édesanyja, most meggyilkolt mostohája és a két férfi. Az idősebb és ifjabb Taczman sporttársak is voltak. A fiú segédhajtóként "névtelen", ám fontos háttéremberként ténykedett. A gyilkosság másnapján beszéltem vele. Jobb lett volna, ha én is otthon vagyok, kesergett a telefonba. Nem gyötörne a szörnyű látvány emléke. Hazudott volna? Nekem? Aki úgy hitte, emberileg közel került hozzá?

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek