Választás: félidőben

Politikusnő kezében a gyeplő
Azóta is e párt lépései uralják a híreket. Elsőként a Fidesznek okoztak meglepetést: az MDF hétfőn úgy döntött, hogy nem hajlandó visszaléptetni jelöltjeit a nagyobbik ellenzéki párt javára. Erre lépett a Fidesz: a helyi demokrata fórumos tagokat, szimpatizánsokat próbálja rávenni, hogy a fideszes jelöltet segítsék. Aztán szerdán jött egy újabb bombahír: az MDF elnök asszonya meghökkentő nyílt levéllel fordult Orbán Viktorhoz: Dávid Ibolya hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, hogyha a Fidesz teljesíti az MDF nyolc követelését - ezek a Fidesz programjával szöges ellentétben állnak. Dávid tárgyal, ha Orbán lemond például a tb-járulék csökkentésről, a százezer forintos minimálbér ígéretéről, belemegy az egészségügy privatizációjába és tartózkodik minden tőke- és idegenellenes kijelentéstől.
S jött a legnagyobb fordulat: Orbán még aznap délelőtt válaszolt, s felajánlotta visszalépését és a kormányfői posztot egy MDF-hez közeli politikusnak.

Vasárnap esti adatözön
A parlamenti képviselő-választások előtti kényszerű kampánycsend után, vasárnap estétől már-már követhetetlen mennyiségben ömlenek a hírek. Mi történt az ország felnőttjeinek több mint kétharmadát érdeklő szavazás vasárnapján és azóta? Mit is hozott az a hónapok óta tartó kampány, mely a pártok miniszterelnök-jelöltjeinek kétfordulós televíziós vitájával zárult a múlt pénteken? Egy biztos: félig beváltak a nagy közvélemény-kutatók jóslásai, félig nem.
Az MSZP alig egy százalékkal előzte meg a Fideszt: a választók valamivel több, mint 43 százaléka voksolt a szocialistákra, a nagyobbik ellenzéki párt 42 százalékot kapott. Az SZDSZ jóval túllépte a hat százalékot, a mindenki által leírt MDF néhány századdal átbillent az öt százalék fölött. Mit szóltak ehhez azok a hívek, akik a két legnagyobb párt választási központjában töltötték a vasárnap estét?

Aztán elkezdtek nevetni
Fél hat van, vasárnap délután, április 9., a választás napja. A Köztársaság téren az MSZP székháza előtt fémkordon. A bejáratnál szekrény nagyságú biztonsági őrök; udvariasak, határozottak. Az átvizsgálást követően bárkit beengednek.
A kordonon belül, az utca túloldalán sátor, a végén dobogó, mikrofon. Egyelőre csak néhányan lézengenek benne, előttük sör, üdítő.
- Négy éve még nem állítottak sátrat- tudom meg egy kollégámtól. - Most állítólag nagy győzelemre készülnek a szocik.
A kordonon át három fekete Audi gördül a székház elé, az egyikből a miniszterelnök pattan ki.
- Megérkezett Gyurcsány, láttad? - néz össze két idősebb hölgy. Arcukon áhítat.
A székházba már csak az arra illetékesek léphetnek be, az újságírók külön karpántot kapnak. Az első emeleten szabadon közlekedhetünk, az elnökség a negyediken ülésezik, oda csak válogatott kollégákat engednek fel gyorsinterjúra. A folyosón valóságos kameraerdő, mozdulni is nehéz. A tévések unottan ácsorognak, egyelőre nincs mit adniuk. A Hírtévé a sajtószoba bejáratánál kapott helyet. A paraván előtt zselézett hajú szerkesztő rágógumizik.
- Látom, előre felvetted a zakódat... - szól oda az egyik kolléga. A tévés nem hallja, láthatóan mondanivalóját gyűjti a fejében.
Hét óra. Egy nagyobbacska tárgyalóban Lendvai Ildikó tájékoztatja a sajtót. Eredményekkel egyelőre nem szolgálhat, ebben a percben zárták az urnákat. Amikor itt végez, nem vonul vissza az övéihez, hanem egyik tévétársaságtól a másikig jár. Hamarosan megjelenik Szekeres Imre is, és ugyanezt teszi.
- Látod, így kell bánni a sajtóval - bólogat mellettem egy ismerősöm. - A Fidesznél hétkor még senki sem volt hajlandó lejönni.
A folyosón még néhány, másodvonalba szorult politikus ácsorog, Baja Ferenc, Katona Béla, de nem veszem észre, hogy igényt tartanának az értékelésükre. Pedig Baja Ferenc zakójára kis szerkentyűt is tűzött, folyamatosan jár rajta az "Igen MSZP" felirat, mint a metrókban a megállásjelzők.
A sajtószobába lépek, az asztal tele hordozható számítógépekkel, a napilapos kollégák küldik az anyagaikat. A sarokban fiatal fiú arcát púderezik, bizonyára felvételre készül.
Besötétedett, egyre többen ülnek a sátorban, figyelik a kivetítőt. A szavazatok harmadát számolták eddig össze, az eredményeket most már folyamatosan közlik. Egy-egy szocialista jelölt első helyét hatalmas tapssal üdvözlik a sátorban, a fideszesét mély csönddel fogadják.
Lemegyek magam is, az asztalokat már sörösdobozerdő borítja. A műsor nem változik: taps, hujjogatás, majd csönd. Ahogy múlik az idő, egyre gyakoribb az ujjongás, különösen, amikor a fővárosi lista jön. A nyolcas választókörzetet mutatják most, ahol ekkor épp Illés Zoltán fideszes jelölt vezet.
- Éljen! - hangzik a közelemben.
Gyerek kiabált, persze egyedül marad, néz is körül, mi történt.
- Nem fogod be a szád!? - kiált rá az anyja, de aztán elneveti magát ő is.
A székházon "Igen MSZP" feliratot vetítenek, néha négy is szánkázik belőle a falon.
Már csak hajszál választja el a szocialistákat a Fidesztől, a jókedv egyre áthatóbb.
- Szerinted összeomlik? - hallgatok két férfi párbeszédébe.
- Kicsoda? Orbán?
- Ja.
- Nem. Nagyobb arc ő annál.
Körülöttem egyre inkább témává válik a Fidesz.
- Most hallottam, nagy az elkeseredés náluk - szólít meg egy ismerősöm. - Ha veszítenek, Orbánt elküldik Brüsszelbe. Rogán akar a helyére törni. Tudtad? - kérdezi, de választ nem vár. - A Fidesz atomjaira fog hullani.
A képernyőn Borsod megyéből csemegéznek éppen. A legtöbb helyen szocialista képviselő áll az első helyen.
- A választókerületben Tállai András vezet - említi most a műsorvezető, szinte csak érdekességként -, aki a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára...
- ...volt régen- fejezi be a mondatot valaki mellettem.
Tíz óra után piros egyenpólós fiatalok vonulnak a sátor előterébe. A kivetítőn ismét a Borsod megyei eredményeknek örvendeznek körülöttem, egymás után ugrálnak fel a kerületek eredményeit látva. Ismét a mezőkövesdi választókerületig kell várnom, míg egy fideszes jelölt kerül az első helyre, ám az eredményét már nem látom, Tállai András helyét a képernyőn "Igen MSZP" felirat váltja fel.
- Engedjetek helyet - kéri egy fiatal hölgy a mikrofonban -, hogy el tudjanak haladni a politikusok a színpad felé!
A társaság azonnal megélénkül; először persze a fotósok ébrednek. A jókedv határtalan. A kihangosítóból egy nem túl bonyolult szövegű dal árad. Öreg, fiatal erre csápol. A visszatérő refrén: "Magyarország." A zaj tapsviharrá erősödik, a párt elnöksége megérkezett. Az élen Gyurcsány Ferenc halad, arcán széles mosoly, kezét nyújtja a legközelebb állóknak. Egy baseballsapkás, szemüveges férfi a kezet az arcához emeli, megcsókolja. A fényképezőgépek szünet nélkül kattognak, a miniszterelnök az emelvényre lép, hogy köszöntse a híveit.
- Ott van Feri - néz rám egy asszony. - Ezt megcsináltuk - teszi aztán hozzá. Nem tudom, mit kellene erre mondanom, de nem is vár választ, inkább csak maga magának ismételgeti az örömét: - Ezt megcsináltuk.

Az ország fele sötét lyuk
A Fidesz kampányközpontjában egy udvarias férfi népviseleti inget és lajbit ölt magára a férfivécében; süldőlány aktivisták fejük méretéhez képest is irdatlan kolbászokat vállalnak be a bejáratnál, miközben arról csicseregnek, hogy a mai estében négy év munkájuk fekszik. A csak kiválasztottaknak fenntartott központ felé igyekvő, narancsszín sálas, középkorú hölgy kijelenti, hogy amennyiben győznek, egész éjjel ropni fogja; a sajtónak fenntartott második emeleten Deutsch-Für Tamás személyesen igazgatja az egyik kamerát. Nagyjából ez a helyzet hét óra előtt. Az emberek már majd megbolondulnak, hogy megtudjanak valamit az eredményekről. A tévé, mintha semmit sem tudna az izgalmakról, rendületlenül tudósít a pörköltfőzőversenyről.
Az első emeleten a szimpatizánsok, jelöltek, aktivisták, a központ a széles közönség elől elzárva, a második emeleten kismillió újságíró, tévéstáb és pernahajder (plusz jómagam). A bejáratnál, az utcán jókora kivetítőt szemlél a derékhad, akik nem bejáratosak a kampányközpontba. Az első emeleten hét óra után sem lódulnak meg mindjárt az események: a nemzet kapusa, Grosics Gyula nyilatkozgat, majd helyet foglal egy széken. A tömött teremben mindenki szokatlan udvariassággal áll félre, hogy az idős futballista láthassa a képernyőt. Kezdetben viharos örömködés fémjelzi a rendezvényt, az első eredmények majd tízszázalékos Fidesz-vezetést mutatnak. A vezető jobboldali egyéni képviselőket hangos éljenzés fogadja, az SZDSZ nagyon alacsony támogatottságát leplezetlen kárörömmel figyeli a nagyérdemű - a grafikonok azonban hamarosan megmozdulnak. Setét felhők lepik el mellettem egy testes férfi arcát. Az ország majdnem fele sötét lyuk, mondja, hát csalnak, csöveseket visznek szavazni, egy csöves döntsön arról, hogy mi legyen a sorsom nekem meg a családomnak?
Az utcán kevésbé jellemző a visszafogott zsörtölődés. Miénk a vár, miénk a vár, ordítják a drukkerek, amikor beérkeznek a budapesti I. választókörzet adatai. Borsod-Abaúj Zemplén megye kerül terítékre, magas a részvétel. Bezzeg a cigányok elmentek szavazni, méltatlankodik egy szemlátomást besörözött polgár, majd hangos diadalüvöltésben tör ki: "BAZ megyében vezet a Fidesz!" Hangos pfujozás kíséri az MSZP kampányközpontjának megjelenését a képernyőn. A zsidózó kemény mag - nem túlságosan nagy számban - azon búsong, hogy miért szavazott a MIÉP-re, szidják a bűnös Budapestet: persze, a négyes metró. A Fidesz-aktivisták inkább méltatlankodva ácsorognak. Egy pár előttem éppen nem látja jól a képernyőt. "Állj egy picit jobbra!" - mondja a fiú a lánynak. "Még egy picit jobbra? Bármikor, szívesen" - válaszol a lány. A reménykedés iránya lassan megváltozik: a jobboldal hívei az eleddig utálkozva emlegetett MDF grafikonjának emelkedését kezdik szuggerálni. A Fidesz árfolyama egyfolytában esik. Az MDF a barátunk, mondják, bár mintha maguk sem hinnék. Az MDF átlépi az öt százalékot, amit hangos "ria, ria, hungáriá"-zás fogad. Rogán Antal a tévében arról nyilatkozik, hogy Magyarország a kormányváltásra szavazott. "Valaki szóljon már az Antinak, hogy ne beszéljen hülyeséget" - vigyorog kínjában egy aktivista.
"Most majd udvarolhat Dávid Ibolyának a Viktor" - véli már a kampányközpont nagytermében egy kedves, középkorú hölgy. "Szívesen lennék most Dávid Ibolya" - fűzi hozzá némi kacérsággal vegyes öniróniával. A közönség kényszeredett mosollyal bámulja a kivetítőt, igyekszik nem elveszteni a reményt, és hangosan megtapsolják Rogánt, aki egyéniben vezet. Egy szemfülesebb férfi csendre inti őket: "Minek örültök, ez bukó." És valóban, a liberális és a szocialista jelöltnek együtt jóval több szavazata van.
Éjjel fél tizenkettő felé már beállnak az eredmények, a Fidesz szimpatizánsai mély ellenszenvvel végignézik az MSZP diadalgását. Az utcán Gyurcsány Ferenc egy fordulatát ("istenemre mondom") percekig tartó, hangos pfujozás követi, mivel a közönség úgy véli, Gyurcsánynak istene reálisan nem lehet, csak a jobboldalnak. Visszarohanok a terembe: Orbán Viktor nyilatkozik. Visszafogott és diplomatikus, megköszöni a választópolgároknak a részvételt, munkára buzdítja híveit, gyűlésre hívja őket és biztosítja őket, hogy innen még lehet nyerni. "Szeretném figyelmeztetni a riválisainkat: az nevet a végén, aki utoljára nevet" - mondja a pártelnök, és ebbe valóban nehéz belekötni.
A népség gyorsan eloszlik: a kapu előtt ácsorog néhány fiatal aktivista. Csalódottak. "Hiába mondja a Viktor, hogy csak annyit kell elérni, mint négy éve" - mondja egyikük. "Sötét lyuk az ország" - véli a másik.
Lassan szedelődzködnek, egy lány szomorúan egy fiúhoz dől, aki igyekszik vigasztalni. "Ne hagyd el magad. Még dolgozni kell két hétig."

Valószínűségszámítás
Ami a munkát illeti, abból jócskán kiveszik részüket a két nagy párt vezetői. A miniszterelnök-jelöltek már az első forduló másnapján, hétfőn nekivágtak: Gyurcsány Ferenc Pesten, Orbán Viktor Budán, a Várban szónokolt hívei előtt. Száztíz olyan körzetbe látogatnak el, ahol a voksolás második fordulója hozhat csak végeredményt. E körút csak húsvét nagy napjaiban szakad félbe: az MSZP és a Fidesz is bejelentette, hogy nagygyűlésekkel nem zavarják meg az ünnep szentségét.
- A megegyezés és a másik elfogadásának képessége viszi sikerre a baloldalt - mondta Gyurcsány Ferenc kedden Egerben, ahol a város szocialista jelöltje, egyben polgármestere Nagy Imre mellett kampányolt. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje szerint önmagáért beszél, hogy a nagyobbik és a kisebbik kormánypárt másfél óra alatt megállapodott benne, a szabad demokrata jelöltek 55, a szocialisták három helyen visszalépnek egymás javára. Hogy a jobboldalnak nem sikerült egyezséget kötnie, az nem az MDF hibája - vélte a miniszterelnök.
- Hogy miért is nem tud egyezségre jutni a két ellenzéki párt? - tehettük fel a kérdést egészen szerdáig. Azért, mert az MDF leszúrta a karókat: nem hajlandó támogatni a pártját eddig támadó Fideszt és Orbán Viktort. Miközben nem egyezkedik az MSZP-vel sem. Esélyt látnak tehát a fórumosok arra, hogy a következő négy évben önálló, meghatározó jobboldali pártot építsenek.
- A Fidesz lemondott az MDF vezetőiről, de a párt tagjairól, szimpatizánsairól nem - ennyiben foglalható össze Orbán Viktor keddi véleménye. Ezért a Fidesz minden, még talpon maradt MDF-es képviselőt megkeres, hogy lépjen vissza.
De még az is lehet, hogy nem így lesz. Dávid Ibolya ugyanis szerda reggel levelet küldött Orbánnak: az MDF mégis tárgyal, ha a Fidesz teljesíti nyolcpontos követelését. Tárgyal, ha Orbán lemond például a tb-járulék csökkentéséről, a százezer forintos minimálbér ígéretéről, nem zárkózik el az egészségügy privatizációjától, visszavonja az eddig 3500 milliárd forintra tehető különféle ígéreteit, az esetleges visszaállamosítással kapcsolatos felvetéseit, támogatja az MDF korrupcióellenes programját, megszakít minden kapcsolatot a Munkáspárttal és a MIÉP-Jobbikkal, tartózkodik minden tőke- és idegenellenes kijelentéstől.
De az eddigi legnagyobb csavarintás ezután következett: Orbán még szerdán válaszolt, felajánlotta félreállását és a kormányfői posztot egy MDF-hez közel álló politikusnak. Az lapzártánkig nem derült ki, hogy a Fidesz teljesítené-e a követeléseket, s az is csak április 23-án, a választások második fordulójában dől el, vajon a Fidesznek sikerül-e akár az esetleges MDF-támogatással együtt is megszereznie a fennmaradó 110 képviselői helyből hetvenet. Ha igen, többségbe kerül. Erre igen kevés politikai elemző lát esélyt.


Az alábbi felvételeket lapunk fotóriporterei - Bohanek Miklós, Habik Csaba, Kállai Márton és Ujvári Sándor - Aszódon, Budaörsön, Bugacon, Hollókőn, Kecskeméten és Pilisborosjenőn készítették április 9-én, vasárnap, a választás napján.