Édesanyám, miért kellett meghalnod?

Édesanyám csütörtök este utazott vissza tőlünk, Szombathelyről Kistokajra. Nálunk töltötte élete utolsó hetét imádott 9 és 12 éves unokáival. Amikor csütörtök délelőtt kikísértük az induló vonathoz, megölelt bennünket, és hosszasan búcsúztunk. Mintha érezte volna, hogy utoljára látjuk egymást. A vonat ablakából integetett vissza nekünk. Nekem ez volt az utolsó képem édesanyámról, gyermekeimnek pedig szeretett nagyijukról...
A foglalkozás nélküli gyilkos - aki a második szomszédja volt a 62 éves édesanyámnak és 64 éves élettársának - korábban többször végzett náluk alkalmi munkát. A gyilkosság napján elbújt a fészerükben. Állítása szerint arra számított, hogy a két idős ember elutazik Miskolcra, és ez idő alatt akarta kirabolni a lakást. Karikagyűrűre kellett volna neki a pénz, el akarta jegyezni barátnőjét. Az idős pár azonban nem utazott el, így a helyzet megváltozott: a rablóból gyilkos lett.
Először az idős férfit gyilkolta meg hidegvérrel. Fényes nappal, a ház udvarán, a fészer előtt követte el tettét. Amikor édesanyám a segélykiáltásokra kilépett a házból, és meglátta a fekvő test mellett térdelő gyilkost - aki ekkor elkezdett színészkedni, mondván, hogy a bácsi rosszul lett, és ő azért ugrott át a kerítésen, hogy segítsen rajta -, vissza akart menekülni a házba. De szívbetegségével, fájós lábával és 62 évével esélye sem volt a harmincéves férfival szemben: ő sem kerülhette el sorsát. Kezüket összekötözve, szájukat beragasztva a gyilkos otthagyta a két élettelen embert, majd az éj leple alatt visszament, és a holttesteket az emésztőbe rejtette. Ezután nekilátott, és módszeresen kirabolta a házat. Többször fordult, és magával vitt minden mozdíthatót: ékszert, háztartási kisgépet, tévékészüléket, tányért, kanalat, szappant, ceruzát... Másnap, harmadnap éjjel is folytatta a hurcolkodást...
Az elvett életek mellett mindent elhordott volna, amit két nyugdíjas ember egy élet munkájával összegyűjtött. Az elrabolt pénzen egyebek mellett eljegyzési gyűrűt vett barátnőjének. Még a gyilkosság napján este hazahordott rengeteg ételt-italt (amit a lakásban talált), aztán volt nagy eszem-iszom, leánykérés. Eljegyzési ajándékként barátnőjét még meglepte egy nagy képernyős tévével is, amit a meggyilkoltak szobájából vitt oda.
Ez az elvetemült gyilkos tönkretette több család életét, megfosztotta a nagyszülőket attól, hogy láthassák unokáik felcseperedését, megfosztotta az unokákat attól, hogy élvezhessék a nagyszülői szeretetet, gondoskodást. Kérek minden embert, figyeljenek jobban egymásra, vigyázzanak a szüleikre, a szomszédokra, mindenkire, mert mindig lesznek védtelen és kiszolgáltatott emberek, és mindig lesznek a kistokaji gyilkoshoz hasonló rémek, akiknek semmi sem szent, semmi sem számít.
E sorokat hozzátartozóim emlékére és mások okulására írtam, mivel nyilván többen is hallhatták a segélykiáltásokat, a kiabálást, a jajveszékelést, de nem tulajdonítottak neki fontosságot. Egy kicsit több odafigyelés esetén talán ma mindketten élhetnének. Bízva az igazságszolgáltatásban, remélem, hogy a rablógyilkos élete végéig a rácsok mögött marad, és a jegyessége sírig fog tartani, soha nem lesz belőle házasság.
P. Gy.
Szombathely