Keresett, mégsem tudják eladni - mi az?

- Na, nagypofájú, tiéd a konyhánk, de az embereid a te főztödet eszik! - a nem éppen kedves felszólítást Lehoczki Mátyás kapta úgy tíz éve a bösztörpusztai csárdagazdától. Akkoriban, a kiskunsági pusztán tartották az első gulyásversenyt, s a Gundelben tanult szakács marhapörköltjével kínálták a résztvevőket.

Hazai életT. Dögei Imre2006. 06. 30. péntek2006. 06. 30.
Keresett, mégsem tudják eladni - mi az?

- Nem bánom én, akárhol szerezte a tudományát, de ennek se íze, se bűze - jelentette ki nagy hangon a Szabadkígyóson szürke marhákat tenyésztő gulyás.
Megfőzte a magyar marha húsát a saját szája íze szerint, s nem vallott szégyent: majdhogynem verekedett érte a jónép. Azóta is jellegzetes alakja a sokadalmaknak - mezőgazdasági kiállításoknak és vásároknak - a gulyásruhában és kalapban a bogrács mellett ételt főző-kóstolgató Lehoczki Mátyás. Legtöbben Matyi bácsiként szólítják. E titulusát használva elegyedtem vele szóba magam is, különösen miután megtudtam: Krúdy Gyula egyik kedvenc étele, az ököruszályleves gyöngyözik a jókora kondérban.
Noha a Wenckheim-uradalom egykori cselédjének legkisebb, sorrendben a nyolcadik fia kitanult számos mesterséget, mégis visszahúzta szíve a jószágokhoz. Huszonhét éve hárommal kezdte, s most több mint kétszáz tehenet számlál magyarszürke-gulyája. Régi magyar állatfajtákat tenyészt, a szürkén kívül mangalica disznót, birkát, bivalyt, miegyebet.
- Gombos, Rigó, Csángó - sorolja az ökrök neveit, amelyek hátán "lovagolva" gyermekkorában délutánonként múlatta az időt. - Valahogy a lelkületemhez, a magyarságomhoz tartoznak ezek az eleven örökségünknek, nemzeti hagyományunknak számító állatok - válaszolja, miért éppen a hungarikumnak is nevezett jószágokkal foglalkozik.
- Meg aztán, tudja, a Vízöntő jegyében születtem, s a horoszkópban írottak tökéletesen illenek rám: az a fajta ember vagyok, akivel mindig történik valami.
Prózaibb oka is van annak, hogy az 58 éves gazdálkodó életének és az esztendőnek minden napját végigdolgozza. Három gyermekét indította útnak. A legkisebb, a húszéves Zsolt mezőgazdasági technikusnak készül, gulyásversenyekre jár. Ő áll talán a legközelebb az apai szakmai örökség átvételéhez.
- Valóságos varázsigeként, már-már az egészséges táplálkozás szimbólumaként emlegetik mostanság a magyar szürkét meg a mangalicát.
- Ez igaz - válaszolja közbevetésemre Matyi bácsi -, csakhogy, ha hiszi, ha nem: hiába keresik a vevők a szürke húsát, mégsem tudjuk jól eladni a vágóállatokat. Feleslegesen alapítottuk meg majd' negyven társammal már harmadik éve a szürkemarha értékesítésére hivatott tészt. Saját szervezetünk sem képes piacot teremteni. Nálam is eladásra kész vagy negyven darab hat-hét mázsás tinó és bika vegyesen. A magyar tarkát kilónként négyszáz fölött veszik, a szürkéért meg háromszáz forintot sem adnak. Későn érő, természetes takarmányokkal etetett fajta, kétszer annyi idő alatt hízik meg, mint a többi. Évek óta hallom a megváltó marketingprogramokat, de a helyzet semmit nem változik. Helyben kellene a marhákat levágni és kimérni, állatorvosi ellenőrzés mellett: ez lenne az én egyszerű javaslatom - harsogja Lehoczki Mátyás, mit tenne, ha tőle függne a megoldás.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek