Vízmérő

Az biztos, hogy ami eddig történt, nem hasonlított egy derűs nyárelőre. Sőt, drámák és óriási károk jelezték az oszladozni nem akaró esőfelhők útját. Szörnyű hír érkezett arról, hogy megáradt patak elsodort egy hétéves kisfiút, számos családot kellett már megint - a tiszai-körösi árvíz után alig két hónap múltán - kitelepíteni. Több százezer hektár gabona fekszik a földön szűk egy hónappal az aratás előtt, sok helyen magasabb a gyom, mint a kalász, a rengeteg víztől kireped és eladhatatlanná válik a cseresznye, a fóliákban és az ólakban gombabetegségek tűnnek fel - a belvíz következtében az idei szezonra immár végképp elveszett földtáblák tízezreiről pedig már ne is beszéljünk. Magasan áll a vízmérő.
Ám most talán vizsgáljuk kissé messzebbről a helyzetet. Évek óta komoly szakmai vita folyik arról, hogy Magyarországnak inkább a forró égöv észak felé terjeszkedésétől (például az Alföld elsivatagosodásától) kell-e tartania, vagy a tengerek felmelegedéséből fakadó többletcsapadék, az ismétlődő árvíz lesz a fő veszély.
A laikus az eddig megjelent vélekedésekből annyit olvashat ki, hogy lehet aszály - de sok eső is. Az Alföld-terv szerint javítani kellene a homokos Kiskunság víztartó képességét - fásítással, árkolással, csatornaásással, bármivel. Ugyanakkor nem kellene figyelmünk elől téveszteni, hogy éves átlagban sok millió köbméter víz folyik át az országon, és ebből szinte semmit nem fogunk meg a száraz időszakokra. A Vásárhelyi terv keretében átmeneti tározók épülhetnek, csak hát kissé jobban kéne igyekezni velük. Igaz, még az Alföld-terv is - mondja az akadémikus - csak a megvalósíthatósági vizsgálatnál tart, ráadásul mintha a két program hívei erős lobbiharcot folytatnának egymással. Súlyos - mindkét esetben állami - milliárdok elköltése a tét. Ám a hivatalok, hatóságok, bizottságok versenye közt mintha eltűnne a közös gyermek, Magyarország vízháztartási egyensúlyának megőrzése.
A mi hazánk különleges földrajzi adottságok közt létezik. Kis területünkön van "sivatag" és állandó belvíztől fenyegetett térség egyaránt. Az erdőirtó szomszéd hegyeiről ránk folyik az özönvíz, miközben egy néhány hetes csapadékmentes időszak a Dél-Alföldön már aszályt idézhet elő. A csapadékhiány s a többletvízmennyiség okozta gondokat tán együtt kellene kezelni, mert a hosszú vitákból keveset értő kisemberek között egyaránt ott van az aszályban "térdeplő" és a belvíz nyomta gabona láttán fejét vakaró gazda vagy éppen az elúszott házát sirató tanárember. S hogy mi jön holnap, azt már "kilencvenszázalékos pontossággal" megmondhatják a meteorológusok, de hogy holnapután mi lesz, azt egyelőre nem tudjuk. Alighanem elő kéne venni hát a háziasszonyszemléletet, amely szerint még a nem várt vendéget is illik megkínálni édes és sós süteménnyel egyaránt.