Esély a felzárkózásra

Felnőtt az első generáció, amely már csak annyit tanulhatott meg a szüleitől, hogyan kell sorban állni segélyért. E térségben indított közös felzárkóztató modellprogramot a kormányzat és az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP). Két év alatt ötszázmillió forintra pályázhatnak a vállalkozó kedvű helybeliek, civil szervezetek, önkormányzatok. A tervezgetést, az ötletek összegyűjtését, a pályázatok elkészítését külső szakértők segítik. Hogy mire kérnek pénzt, azt a helybeliek döntik el. Kérdés, hogy mindenütt felszínre kerülnek-e az álmok, és elindulnak-e a megvalósulás útján. Vagyis ki lehet-e törni a mély szegénységből?
A Cserehát-program a térségi szegénység felszámolására, másfél éves előkészítés után, tavaly novemberben indult a legnehezebb helyzetű vidéki régióban. A szerződés értelmében az UNDP segíti a programot a szegénység és a kirekesztettség elleni hat évtizedes küzdelme során 166 országban alkalmazott módszereivel. Vállalta a program kidolgozását, és hozzájárult a projektek anyagi támogatásához is. A munkát animátorok, olyan szakemberek segítik - szám szerint tízen -, akik biztatják az elmaradott térségben élőket céljaik elérésére, megtanítják őket pályázatok írására, és figyelemmel kísérik azok sorsát. Segítségükkel tehát konkrét elképzeléssé, projektté válnak az álmok. A kétfordulós program első pályázati körében 190 pályázat közül 103 nyert el legfeljebb kétmillió forintnyi támogatást. A pályázóknak tízszázalékos önrészt kellett előteremteniük. Ahol ez gondot okozott, ott önkéntes munkával vagy szolgáltatással is kiválthatták.
Van olyan pályázó közösség, amely karácsonyfának valót nevel, és ennek jövedelméből fizetést ad a dolgozóknak, illetve támogatja a családokat a gyerekek beiskolázásakor. Egy erdőfenntartással foglalkozó alapítvány használt mikrobusz vásárlásához kapott segítséget, így az emberek nem fagyoskodnak majd munkába menet a teherautó platóján. Másutt az asszonyok zöldséget termesztenek az iskolakonyhára, így olcsóbb a gyerekek étkeztetése, a felesleget pedig eladják a boltban, és a bevételből jövedelemhez jutnak. Ezzel a családok egy-egy tagjának máris van munkája, keresete. Tehát a mégoly szerény szervezettség, a picike lépések sokasága is csodát tehet, számottevő javulást hozhat a falusiak életminőségében.
A más országokban már megvalósult fejlesztési projektek tanulságai alapján a Cserehát-programmal megteszik a meghatározó lépéseket a térségi és etnikai alapú szegénység felszámolására. Egyben modellt is teremtenek más, hasonló helyzetben lévő hazai és kelet-közép-európai térség döntéshozóinak. A programot irányító bizottság vezetője, Kovarik Erzsébet hangsúlyozta, hogy nem egyszerűen pénzt osztogatnak, hanem embereket ösztönöznek, és az ismereteiket, képességeiket is igyekeznek bővíteni. Fontos ugyanis hogy a közösségek képessé váljanak az önálló helyi kezdeményezésre és elkötelezzék magukat a fejlesztésre.  Ahogy Márczis Márta programvezető is megfogalmazta, kezdetben elkel a külső segítség a helyi közösségi kezdeményezések megerősítéséhez. Nem elég hozzá a pénz, a támogatás, a kellő tapasztalatok átvétele-megszerzése nélkül nehézkes lenne a haladás.
A program összetett, tehát nem csupán a munkanélküliség felszámolása a cél. Mizsei Kálmán, az ENSZ főtitkár-helyettese, az UNDP alelnöke reményei szerint nagyon sikeres lesz a program. Kifejtette: "Varázsütésre ugyan nem oldhatja meg a térség valamennyi gondját, felvértezi azonban a helyieket olyan tudással, hogy sikeresen pályázhassanak - természetesen továbbra is a mi segítségünkkel - a 2007 és 2013 között Magyarországra áramló uniós forrásokra. Tehát az embereket képessé kell tenni arra, hogy kezükbe vegyék az ügyeiket. A térségi szegénység felszámolása ugyanis nem oldható meg pusztán segélyezéssel: a fejlődéshez szükség van a helyi közösségek bevonására és ösztönzésére is."

Hátrányos helyzetben
A kelet-magyarországi Cserehát, a Hernád és a Bódva folyó völgye az ország egyik legszegényebb vidéke, ahol a munkanélküliség az országos átlagnak csaknem háromszorosa. A régió mintegy száztízezres lakosságának jelentős része kisebbségi, főként roma. Ők a maguk erejéből majdhogynem képtelenek rá, hogy kitörjenek a szegénységből. A fiatalok jobb híján elmenekülnek a városokba, maguk mögött hagyva az elöregedő, egyre fogyó lakosságot.