Jenő és a tőzsde

Tiszta bolond vagy, támadta le a sógornője, amikor Jenő morgott a kamatok miatt, hiszen ma a részvények fialják a legtöbb hozamot! Bár vidéki tornatanárként tartott otthon disznót, Jenőnek a tőzsdéről addig annyi fogalma se volt, mint a harangöntésről, mégis megszédült. Na nem a hozam, inkább a sógornője láttán, aki szép, fiatal, dinamikus brókerhölgy lévén ezüstszínű Jaguárral, tűsarkú cipőben, testhez tapadó nadrágkosztümben közlekedett, és mindig finom parfümillat lengte körül.
Így lett Jenőből részvénytulajdonos, méghozzá a feltörekvő országoké, mert sógornője szerint ezek az „ütősek”, majd meglátja, úgy húznak felfelé az árfolyamok, mint a nyíl, egy-másfél év múlva akár meg is duplázhatja a telek árát.
Jenőt a kocsmában bólogatva hallgatták a haverok. Na ja, a kínaiak tepernek, náluk olimpia is lesz, csak Dél-Amerikára hümmögtek, mert ott ugye kormányok jönnek-mennek, ölik egymást, de végül is ő tudja, mit kezd a pénzével.
Jenő tündérmeséje akkor kezdett rémmesévé válni, amikor – noha a sógornője figyelmeztette, legalább félévig ne foglakozzon az árfolyamokkal – esténként előbb a tőzsdehírekre fülelt, majd a számítógépre tapadt. És az „ütős” részvények tartós zuhanórepülése láttán háziorvosához rohant vérnyomáscsökkentőért, a tornateremben a gyerekekkel, otthon a feleségével, a telefonban a sógornőjével üvöltözött. Micsoda rokon az ilyen, aki csődbe viszi a másikat? Egyáltalán mi a fene az az amerikai jelzálog izé – ezt az újságban olvasta –, ami miatt esnek az ő távol-keleti részvényei? Már az is kihat a részvényekre, ha valaki Nagyember hascsikarást kap valahol?
Igen, ebben a globális világban, magyarázta higgadtan a sógornője, minden mindennel összefügg. A klímaváltozás éppúgy, mint a nemzetközi tőzsdei helyzet. A tőzsde egyébként is egyrészt gazdaság, másrészt pszichológia, legfőképpen pedig olyan hosszú távú befektetés, amihez türelem és kockázattűrő képesség kell. És romló helyzetben, eséskor a legnagyobb hiba kilépni, mert azzal a befektető csak „realizálja a veszteségét”. Lesz majd pozitív korrekció, ilyenek mindig voltak, vannak és lesznek, különben a világgazdaság már régen összeomlott volna. Ami a világ vezető pénzembereinek éppúgy nem érdeke, mint Jenőnek, aki még légypiszoknak se számít a tőzsdei palettán. A pozitív korrekció pedig – mert van negatív is, azt hívják gyors kivásárlásnak, de ezt most hagyjuk – emelkedéssel jár, csak legyen türelemmel!
Jenő ezek után belátta: kockázattűrő képesség híján a tőzsdézésre ő pszichológiailag alkalmatlan, neki ezt sürgősen abba kell hagynia, különben inkább előbb, mint utóbb, de agyvérzés végez vele. Csak annyi szerencséje legyen, imádkozott, hogy a részvényei elérjék az indulási szintet, és kiszáll ebből a buliból. Imája félév múlva teljesült, végül ismét az agyonszidott bankban állt a pénze.
Ám a mesének még nincs vége. Mert Jenő – pedig a sógornője most keményen rászólt, hogy ezután tényleg ne nézegesse az árfolyamokat – nyolc hónap múlva puszta kíváncsiságból bekapcsolta a számítógépet. És csaknem lefordult a székről, mert számítása szerint abból a haszonból, amitől elesett, már egy házikót is építhetett volna a telken. Másnap gombóccá gyűrt egy újságot, ami Miért éppen ausztrál részvények? címen tőzsdeiskolára invitálta az érdeklődőket – és a kocsmában nem értették, miért szidja a kengurukat…