Vadászat magaslesre

Az utolsó szögig, drótig, ülőkéig mindent mi vittünk oda – mondja Nagy Imre vadász, aki egy éve már nem tagja a Simontornyán működő vadásztársaságnak. Beszélgetésünk apropója az , hogy Bagoly Ferenc rokkantnyugdíjast a Két Határ Vadászegylet helyi képviselője feljelentette rongálásért, mivel elbontotta a saját birtokán található magaslest, amit Nagy Imrével közösen épített. A bíróság okiratok alapján, tárgyalás megtartása nélkül bűnösnek találta Bagoly Ferencet, de csak feltételes pénzbüntetésre ítélte, illetve kötelezte arra, hogy a magasles anyagának árát, tizenötezer forintot térítsen meg a vadásztársaságnak. A férfi az enyhe ítélet ellenére azt szeretné, ha tárgyaláson bizonyíthatná: a magaslest joga volt elbontani.
Simontornya és Pálfa korábban is közös vadászegyletet működtetett. Csakhogy az akkori vadászok javarészt helybeliek voltak, és kevéssé jártak át egymáshoz. – Úgy volt, hogy te nem mész az én lesemre, én nem megyek a tiedre – meséli Nagy Imre. A vadásztársaság ismerős tagjai bizalmi alapon járkáltak a tulajdonosok földjein, egyeztetve a fontos kérdésekben. Bagoly Ferenc nem volt könnyű eset, már abból a szempontból, hogy hatvanhárom hektáros dombos birtokán természetvédelmi megfontolásokból szinte semmit nem csinál, csak kószál a galagonyabokrok között, nem törődve azzal sem, hogy valaki éppen töltött puskával üldögél a lesen.
A vadászterületek tavalyi újraosztása során a Simontornya–Pálfalva területen is megtörtént az, ami sok helyen: a régi, kispénzű vadászokat a kisbirtokosokat képviselő jegyzők szavazatainak segítségével vállalkozók szorították ki a vadászegyletből. A régiek veresége annyira nyilvánvaló volt, hogy jelentős részük már felvételét sem kérte a Két Határ Vadászegyesületbe. A hetvenhat éves környékbeli vállalkozó, Gácsi Vendel sem jelentkezett újra.
– Csak azt nem értem, miért kellett azokat a szegény embereket, akik itt 10-15 éve vadásztak, a társaságból kipackázni – sóhajt az idős erdőmérnök. Bagoly Ferenc nem volt vadász, hatvanhárom hektár földjéhez tartozó vadászati jogosultságával igyekezett budapesti barátját bejuttatni tagnak, de az új vezetőség nem vette be őt sem. A rokkantnyugdíjas férfi azért haragudott meg a vadásztársaságra, mert sajátos természetvédelmi szempontjaira nem voltak tekintettel: véleménye szerint túletették a vadat meg az engedélye nélkül cserkészutat kapáltattak a magasleshez. Ezért azt egyszerűen lebontotta, gondolván: az ő földje, az ő faanyaga.
Gácsi Vendel hasonlóképpen cselekedett saját két magaslesével, de míg a befolyásos ember hírében álló idős erdőmérnöknek ezt elnézték, addig a rokkantnyugdíjas vegyésznek nem.
– Egyértelműen kimondtuk a vadásztársaság utolsó taggyűlésén, hogy azokat a leseket, amelyeket magánszemélyek építettek, elvihetik, nem kerül tulajdonába az új társaságnak – mondja Gácsi Vendel.
Az ügyben szerettük volna megszólaltatni a Két Határ Vadászegylet simontornyai képviselőjét is, de nem kívánt nyilatkozni. Bagoly Ferencnek gyakorlatilag csak egy jegyzőkönyvmásolatot kellene beszereznie, amely bizonyítja, hogy joga volt elszállítani a lest – ehelyett kézírásos beadványokkal bombázza a bíróságot, hogy a vadászok védett növényeket kapálnak ki, holott ennek az ő ügyében nincsen jelentősége. Az új vadásztársaságok első komoly próbatétele az lesz, hogyan boldogulnak majd a vadászati jogból kiszorított földtulajdonosokkal egy olyan évben, amikor nincs aszály, és a vadkár tisztán kimutatható.