Nincs legális élvezet

A szexmunkások ügyében Miskolcon nincs egyetértés. A város annak idején az országban elsőként és máig egyetlenként türelmi zónát jelölt ki az örömlányoknak, amely azonban időközben megszűnt., és újabb alkalmas helyet pedig nem találtak. Ugyanis a kötelező háromszáz méteres védősávon belül nem lehet törvényi védettség alatt álló intézmény.
Az elmúlt években parázs viták zajlottak a területekről, a szigorúbb rendőri felügyeletről, a szankciókról. Míg dúltak a viták, addig a szexmunkások a peremterületekről egyre beljebb húzódva már a belvárosban is kuncsaftokra vadásznak.
A hatóság tehetetlen: hiszen a tíz-, maximum hatvanezer forintos bírságot könnyedén kifizetik a lányok, egyedül az elzárástól tartanak, mert az kivonja őket a munkából.
Pásztor Albert ezredes, Miskolc rendőrkapitánya példával is érzékeltette a helyzet képtelenségét.
Egy 31 éves, háromgyerekes örömlányt egy év alatt 62-szer jelentettek fel, kétszer megbírságolták, tízszer elzárásra ítélték, összesen 340 napot kellene a börtönben töltenie. Utóbbiért volt is nagy sírás-rívás, de ha ezt leüli, ugyanott folytatja, ahol abbahagyta, mert ő ebből él.
Hogy mi lenne a megoldás? A rendőrkapitány szerint nincs megoldás; prostitúció mindig is volt, amit a rendőrség igyekszik kordában tartani. Javaslatát, hogy a nyilvánosházak üzemeltetését tiltó New York-i egyezmény felmondásával ismét legyenek piros lámpás házak, a pártok frakcióvezetői elutasították, noha európai példák bizonyítják, hogy működésükkel csökkenthető a prostitúcióhoz kötődő bűnözés, s az örömlányok senkit nem sértve, ellenőrzött körülmények között szolgáltathatnak.
Zöld utat kapott viszont az a terv, hogy a védett övezetekben az akciók során a szexuális szolgáltatást igénylők ellen is indítsanak eljárást. Szabálysértésért pénzbüntetésre, visszaesőként akár hatvannapos elzárásra is ítélhetik őket. Apelláta nincs, megdönthetetlen bizonyítékul a rendőrségi videofelvételek szolgálnak.