Élő kert

Alföldi tanyán nőttem fel, ahol, mint sivatagban az oázist, úgy vette körül a lakóházat a kert, egész nyáron jutott belőle az asztalra frissítő gyümölcs. A régi tanyák romjai körül még él egy-egy fa, bokor, hírt adva a valamikori kertről azoknak, akik újra hozzákezdenek a tanyai gazdálkodáshoz. Eleinte még a legszükségesebb munkákhoz is kevés az idő, de hogy a tanya otthonná váljon, érdemes az első kapavágással kertet teremteni a nem igényes, hasznot is, árnyékot is, szépséget is adó növények közül válogatva.
A bodza (Sanbucuc nigra) már a kelet-svájci cölöpépítmények maradványai között fellelhető magjával bizonyítja, hogy ősidőktől kezdve nélkülözhetetlen társa az embernek. Vadnay József 1911-ben A palánták országa című könyvében írja: az Európában őshonos, fává is megnövő cserjének az ágaiban laza bodzabél teszi lehetővé, hogy kitolva csőnek, furulyának használják, de könnyű szerszámnyélnek is alkalmas. Barna kérge fiatalon szürkés szemölcsszerű pórusokkal borított. A fiatal kérget vizeletválasztó gyógyszernek gyűjtik, az idősebb, paralécekkel borított kéreg erre már nem alkalmas. A májusban bódító illattal jelentkező, bogernyőben nyíló fehér virágaiból bodzaital készíthető, míg teája gyógyító, izzasztó, ezért influenza ellen használatos. Kirántva étkezési célra is alkalmas. Ibolyakékbe-feketébe hajló gömbölyded, húsos bogyóterméséből fájdalomcsillapító, fejfájást mulasztó nyugtató tea készül. Erős színező tulajdonsága miatt természetes élelmiszerfestésre is használják. Gyümölcséből lekvár, bor, pálinka is készülhet. Levele sötétzöld, szárnyas, fűrészelt, díszítő értékű és gyógyító, erős illatánál fogva a vakondok járatába dugva riasztó hatású.
A bodzavessző teljes hosszában gyökérkezdeményeket rejt, így az ősszel szedett, húsz centiméter hosszúra vágott fás dugványokról jól szaporítható. A szélsőségesen gyenge területeket leszámítva nem igényes a termőhelyre. Síkon és lejtőn egyaránt otthon érzi magát öt-hat méter sortávolságra, három és fél méter tőtávolságra ültetve évente kétméteres hajtásokat nevel. Természetes állapotban a hatméteres magasságot is eléri. A faiskolából beszerzett, erős gyökerű, egy-két erős vesszőjű csemetéket metszéssel alakíthatjuk fává. Ültetés után csak egy vesszőt hagyunk meg, amit visszametszünk az alsó két fejlett rügyre. Május végén megtartjuk a felső rügyből keletkezett legfejlettebb hajtást, ezt karóhoz kötözzük, hogy egyenesen fölfelé növekedjék. Még abban az évben elérheti a kétméteres magasságot.