Bozsik gazda tollából

Mostanában egy felettébb pusztító kórokozó gomba három változata okoz gondot kertjeinkben: a Monilinia laxa, a Monilinia fructigena és a Monilinia fructicola). Csaknem minden gyümölcsfajt megtámadnak. Az egyik (a laxa) a virágokon keresztül hatol be a növénybe. A támadás pillanatában kell védekezni ellene, később már nincs mit tenni, a megbetegedett virágok, hajtásvégek elpusztulnak. Kialakulnak a moníliás vánkosok, vagyis azok a gombatelepek, amelyekből milliárdnyi spóra szóródik szét, és ez később a fejlődő gyümölcsökkel is végez. (A fructigena gomba pedig a gyümölcs rothadását idézi elő.)
A laxa évek óta pusztít. A meggy- és sárgabarackfákon látható sok-sok elhalt virágmúmia jelzi a hihetetlenül nagy pusztítást. A fructicola is megérkezett hozzánk, és ugyanazt tudja, mint a laxa, csak sokkal agresszívebb. Reményeim szerint ez az új kórokozó talán még idén tavasszal nem fog tarolni, jóllehet az importból származó őszibarack gyümölcsökön magyar kutatók, Palkovics László tanszékvezető és munkatársai felfedezték. A budapesti Corvinus Egyetem kórtani tanszékvezetője szerint a kommunális hulladékba kidobott rothadt barackokon kifejlődött spórák még okozhatnak meglepetést.
A laxa mindenesetre biztosan támadni fog. Iszonyatos pusztítását csak úgy lehet megállítani, ha a fákról még virágzás előtt eltávolítjuk a moníliás virág- és gyümölcsmúmiákat, továbbá minden elhalt ágrészt könyörtelenül levágunk. Ádáz ellenségünk nem tréfál, százszázalékos virágkárt tud okozni. Ilyenkor sokan azt hiszik, hogy megfagytak a virágok. Mások pedig azt gondolják, hogy a tűzelhalás végzett a növényekkel, pedig az csak az almás termésűeket károsítja. A monília ellen a mechanikai védekezésen túl vegyszeres védelem is szükséges. Most a legnagyobb veszélyben a meggy, a cseresznye, a sárgabarack, az őszibarack, a szilva és a mandula van.
Speciális moníliaölő szerekkel kell védekeznünk. Első lépés a lemosó permetezés volt, amikor az olajos, rezes készítmények megritkították a spóratelepeket, de még így is maradt elég támadó. Már bimbós állapotban védekezni kell a gomba ellen, majd pedig, teljes virágzás idején, ismételjük meg a permetezést. Neves növényvédő szakemberek a harmadik permetezést is felvetik arra az esetre, ha elhúzódik a virágzás, párás, esős az időjárás. A monília elleni szerek általában méhkímélők, de azt tudnunk kell, hogy a rovarok egyik fáról a másikra hurcolják a kórt, hiszen nemcsak a virágpor ragad rájuk, hanem a spóra is. A legtöbb szer gyenge méreg, emberre és hasznos rovarokra nem veszélyes, munka-egészségügyi várakozási idejük sokszor nincs is.
Nagy gond, hogy sok helyen ültettek a házak elé, az utcára meggyfákat, és mivel azokat nem permetezik, fekete, kiégett kalózhajóként éktelenkednek virágzás után. Milliárdnyi spórát terjesztenek, és olyan hatalmas mértékben veszélyeztetik a gondozott kertek fáit is, hogy megmentésükért majdhogynem sziszifuszi küzdelmet folytatnak a kertbarátok, az árutermelők. Szerintem országos mozgalomra lenne szükség, az önkormányzatok és a tulajdonosok összefogásával kellene felszámolni a fertőző meggyfákat. A beteg, elpusztult ágakat le kellene vágni, majd elégetni, mert amíg ez nem történik meg, addig kínkeserves lesz a monília elleni harc.