Válogatós feketegyökér

A gyökér bővelkedik tejnedvben, ami tele van értékes táplálóanyagokkal. Annyi szénhidrátot tartalmaz, mint a borsó, ettől igen kellemesen édeskés ízű. Azonban nem a "szokásos" cukor meg keményítő található benne, hanem mannit és inulin, ezért a cukorbetegek is bátran fogyaszthatják. Különleges, a mogyoróra emlékeztető íze miatt az ínyencek tápláléka. A gyökér gazdag ásványi sókban, ezenkívül E-, C- és többféle B-vitamint is tartalmaz. (Óvatosan kell felszedni, hogy a gyökér ne sérüljön.) Többféle ételt készíthetünk belőle. Olaszországban, Franciaországban főleg levesekbe, főzelékekbe teszik, de kínálják húsokhoz, salátákhoz is, és, akárcsak a spárga, tálalható párolva, köretként is.
A növény válogatós, csak a mély rétegű, humuszos, középkötött vagy laza talajokban érzi jól magát. Mélyen fekvő, erősen kötött vagy vizenyős területeken értéktelen, erősen elágazó gyökereket fejleszt, ezért ilyen helyen nem ajánlatos kísérletezni vele. Mélyre hatoló gyökere miatt alapos talaj-előkészítést és -trágyázást igényel. Márciusban és áprilisban vethető, 20-25 centiméteres sortávolságra. Miután kikelt, ritkítani kell. Fontos számára a rendszeres kapálás, a gyomirtás, és amennyiben száraz a nyár, öntözni kell. Mivel kétéves növény, ha magszárba szökken, azokat le kell vágni, hogy a gyökér ne legyen satnya, rostos. Szerencsére a feketegyökér ritkán betegszik meg, csak két kórokozó fenyegeti, a lisztharmat és a botritisz, de alig okoz károkat benne.
Általában októberben kell felszedni a gyökereket, óvatosan, hogy a tejnedv ki ne folyjon, mert akkor a tápanyagok is elvesznek. Hűvös, nyirkos pincében kell tárolni, nedves homokban, nehogy kiszáradjon. Télire a földben is maradhat, csak jó alaposan be kell takargatni szalmával, hogy meg ne fagyjon, így akár áprilisig frissen szedhetjük. Ha pár tövet a második évben is a földben hagyunk, azok apró, sárga virágokat hoznak. Magjai júliusra beérnek, és a következő tavasszal újra vethetünk feketegyökeret.