Bozsik gazda tollából

Meghívót kapott szerkesztőségünk Gara István kertészmérnöktől egy szamócafajta-bemutatóra Tahitótfaluba. Vaczó Sándor kertjében ugyanis mintegy tucatnyi új szamócafajtát próbálnak ki olyan mértékben, amely már biztos támpontot ad a kertbarátoknak és a hivatásos szamócatermesztőknek.
Eljött Sípos Mihály őstermelő is, aki családjával hat-hét fajtát termeszt. Az újdonságokat fokozatosan vezeti be egyhektáros birtokán, először csupán kisebb parcellákon próbálkozik. Jelenleg az Elsanta a vezető fajtája, meg a Marmolada, amelyet éppen egy itteni fajtabemutatón kedvelt meg. Síposék szalmával takarják a sorközöket, hogy az eső ne verje fel a talajszemcséket a gyümölcsre. A tiszta gyümölcs alapvetően fontos a piaci pozíció megtartásában. A gazda fiai segítenek az értékesítésben: ott ülnek a napernyő alatt az út mentén, és az átutazók meg-megállnak a szép, piros gyümölcs láttán - persze az egyhektáros termésnek csupán kis része talál ilyen módon gazdára. Tahitótfaluban egyébként évenként megrendezik a szamócafesztivált, hogy segítsenek a gyümölcs megbecsülésének visszaszerzésében.
Gara István jó érzékkel honosítja a külföldön nemesített szamócafajtákat. Egyik legnagyobb sikere a Marmolada, amely már ott szerepel a magyar Nemzeti fajtajegyzéken. Kísérleti eredményei szerint az Antea lehet az egyik új ász. Meghonosította a bakhátas, fekete fóliás, fólia alatti csepegtető öntözéses, az öntözővízben feloldott tápanyaggal működő termesztési technológiát. Nagy gond ugyanakkor, hogy megszűnt az ültetvény telepítésére adott állami támogatás, és emiatt lelohadt a termesztési kedv. Sok kertbarát csupán a család ellátására törekszik. Budapest környékén egyes ültetvényekben "Szedd magad!" mozgalommal mérséklik a betakarítási költségeket. Hiányzik a gazdák olyanfajta összefogása, amilyen például Olaszországban terjedt el: egy-egy falu lakóinak szövetkezésével ott fontos exportcikk lett a szamóca, meghódították vele például a müncheni piacot. Ám ma már az olaszok és a spanyolok is csökkentik a termesztést, mivel Európában túltermelési válság tapasztalható, hazánkban sem várható tehát a termőterület ugrásszerű növekedése. Jelenleg hazánkban egyetlenegy mezőgazdasági vállalkozónak van tíz hektárnál nagyobb ültetvénye. Egy kettő-négy hektáros szamócás megélhetést nyújthat egy családnak. A szamócafogyasztás is csekély, fejenként alig egy kiló évente. Ráadásul a kétharmada import, tehát már a hazai piac egy részét is elveszítettük.
Vaczó Sándor, a szép szamócás tulajdonosa délfelé ért vissza a nagybani piacról. Azt mondja, az idei évjáratra rányomta bélyegét a hideg és a sok eső. Korábban nagyobb szamócása volt, mint amekkorát most látunk. Vetésforgóban burgonyát termeszt, hogy a kórokozók, a kártevők ne szaporodjanak el. Egyébként is érdemes több lábon állni, mert egyre bizonytalanabb a szamóca piaca.
Brózik Sándor növényvédő szakmérnököt körülállják és kérdéseikkel ostromolják a gazdák. Van miről kérdezni, ez az év feladta a leckét a gazdáknak. Idén a rengeteg csapadék és a hűvös, párás idő kedvez a szürkerothadásnak, a veszedelmes gomba már a virágokat is letarolta ott, ahol nem figyeltek oda. Ráadásul most már a zöld gyümölcsöket is képes megtámadni. A kifejlődő penészpárnák ontják a spórákat. Tavaly négy permetezéssel meg lehetett védeni a termést, most már a hatodik permetezésen is túlvannak, miközben a hűvös éjszakák miatt nehezen érik be a gyümölcs.
A krónikás szomorúan látja, hogy hanyatlik a magyar szamóca csillaga, a hazai piacot is meghódítja a külföldi portéka, pedig az ízletes, érett magyar szamócának nincs párja. Ahogy keserű tréfával az egyik gazda fogalmazott: ha csúzliba tennénk a kőkemény, ízetlen külföldi epret, és eltalálnánk vele valakit, biztosan szörnyethalna. Mégis van, akinek ez kell.