Kutyaposta

Két hete ugyanis a Kossuth-díjas etológus-professzort, Csányi Vilmost idéztük, aki szerint úgy száz-százötven év múlva a kutya képes lesz az emberi beszédre. "Úgy tűnik, azon a határon áll, ahol mi álltunk, közvetlenül a beszéd megjelenése előtt. Kísérletek bizonyítják, hogy a kutya spekulál azon, vajon a gazdája tud-e bizonyos dolgokat. És attól függően, hogy milyen következtetésre jut, másképp és másképp viselkedik. Négylábú társunk tehát azon gondolkodik, hogy mi van a másik, mi van az ember fejében. A homo sapiensnél is így kezdődött..." - mondta a tudós professzor.
Ehhez azért hozzátartozik, hogy egy speciálisan csak ezzel a problémával foglalkozó csoport ugyancsak száz-százötven évre méretezett munkájára lesz szükség, hiszen a "beszélő kutya" ennyi idő alatt csakis szelektív tenyésztéssel "teremthető" meg. Ha ez a csoport a kommunikációs készség fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, 10-15 kutyageneráció alatt valóban beszélőképes négylábúak "állíthatók" elő. Ugyanis az ember megszólalását is a kommunikációs kényszer alakította ki, amikor is közölni akart a társaival bizonyos fontos dolgokat, vagyis gondolatokat szeretett volna átadni. Márpedig, ahogy fentebb is írtuk, a kutya jelenleg pontosan itt tart: azon töri a fejét, hogy vajon jól értjük-e őt, avagy sem, és ha szerinte nem, akkor minden igyekezetével azon van, hogy ezt a hiányosságunkat pótolja...
Négylábú társunk biológiailag már régóta tökéletesen készen áll arra, hogy megszólaljon. Torkában, szájüregében minden olyan "alkatrésszel" rendelkezik, amely szükséges a beszédhez. A kutyások közül azok, akik sok időt töltenek együtt kedvencükkel, bizonyíthatják, hogy milyen választékosan "szól" hozzájuk kutyájuk. Hogy a mindközönségesen csak egyszerű ugatásnak nevezett hang hány- és hányféle lehet. Olykor magasan szárnyal, olykor mélyebben, attól függően, hogy örül, vagy éppen erősen bosszankodik társunk, aki olykor vonít, olykor morog, máskor meg vinnyog, csahol, nyüszít...
De a legérdekesebb: elképzelhető, hogy már az ugatást is egyfajta beszédnek tekinthetjük! Az etológusok egy része ugyanis - akik azt mondják, hogy a kutya a farkastól származik - állítják, hogy mivel a farkas csak kölyökkorában tud ugatni, később már nem, a kutyák az ugatással tulajdonképpen az emberi beszédet akarják utánozni a maguk módján, így kívánva beilleszkedni az emberi közösségbe. Vagyis jobb, ha elhisszük: egyszer majd a kutya szavakat és mondatokat fog mondani, és különféle jeleket fog adni.
Julia Fischer, a Max Planck Evolúciós Antropológia Intézetben dolgozó fejlődéspszichológus saját kutyáján folytatott kísérleteinek eredménye: Rico nevezetű skót juhászkutyája több mint 200 szó megértésére képes. Fisher szerint ez a tanulási képesség megfelel egy körülbelül hároméves gyerek színvonalának.
Ha mindez így igaz - és miért ne lenne az, véli a Kutyapostás -, akkor négylábú barátunk jó ütemben halad azon az úton, amelynek a végén valóban társunk - halkan írom ide, igyekezvén nem nagy botrányt kelteni: embertársunk - lesz. Biológiailag már készen áll a beszédre, az akarat is megvan hozzá, talán csak egy szikra kell, és megszólal. Persze, ne feledjük: a fejlődéstörténet hosszú útján ez a szikra akár százötven évig is eltarthat.
Sebaj, én kivárom!