Öttömösi spárgasípok

Zuhogó esőben keresgélem a spárgatermesztők szakmai előadását Öttömös főutcáján, a művelődési házban igazítanak útba. Az első nap csak a spárgatermesztőké, a második lenne a népünnepély, amelyre az időjárás-jelentés szerint nagyjából keresztet vethetünk. A közösségi házban vagy húsz-harmincan ücsörgünk ázottan. Az asztalon valami rántott bütyök: spárgafasírt, kóstolóba.
Ez az évelő növény egy ideje a homokos földek kevés jövedelmező termékének egyikeként futott be jelentős karriert. A magoncokat cirka nyolcvan centiméter mély árokba kell elültetni, és ahogy nőnek, az árkot fokozatosan fel kell tölteni, majd - a fehér spárga esetén - az egészre egy harminccentis bakhátat rakni. A növény hajtásai kerülnek az asztalra, fehér színű, másfél-két centiméter átmérőjű, húsz centiméter hosszú rudacskák. Zöld spárga esetén nincsen bakhát, a hajtások nem a föld alatt, hanem a föld felszíne felett nőnek. Az ültetvények csak a második-harmadik évben kezdenek hasznot hozni. A régebbi fajták harminc évig is teremtek, az új, intenzív termelésre nemesítettek hat-nyolc évig húzzák ki.
A spárga sokáig azért volt nagy üzlet, mert Németországban és Ausztriában a nagybani piacokon is jó áron lehetett túladni rajta, míg hazánkban az emberek nagy része csak képen látott ilyet. Bevallom, a síp külsőre nem túl bizalomgerjesztő: igencsak diétás színe van; ellenben az íze tényleg nagyon jó. Csakhogy a külföldi piacokra kizárólag kiváló minőségű árut lehet szállítani, márpedig ez a kényes növény egy csomó butaságra hajlamos. Ha későn szedik, fás lesz a sípok belseje. Ha állni hagyják, megfonnyad. Ha a sípok nyílni kezdenek, az már megint nem tetszik a kényes vevőknek. A másik fő jellemzője, hogy szezonális zöldség, vagyis minél koraibb, annál jobb az ára (áprilisban nyolc-kilenc euróért is el lehet adni kilóját).
Fehér Béláné, a kecskeméti főiskola kertészeti karának tanára már 1972 óta foglalkozik spárgával. Itteni előadásában azt próbálta hangsúlyozni, mennyire fontos az új technológiák és fajták alkalmazása, illetve a termelők összefogása. Szép haszon ugyanis akkor van a spárgán, ha jó minőségű, és kellően korán terem. A bakhátak betakarásával elérhető nagyobb és korábbi termés lehet a választóvonal veszteség és tisztes haszon között. A harmadik fontos mozzanat az eredetigazolás megszerzése, ami szintén csak összefogással lehetséges.
Az értékesítés közös megszervezése láthatólag érzékeny pont Öttömösön. Ugyan senki nem vállalja névvel ezt a véleményét, de általános vélekedés, hogy a felvásárlók nagyon nyomottan tartják az árakat. Földi Zsolt három hektáron termel, és számításai szerint a termés átlagára nem éri el a kilónkénti háromszáz forintot. A másik gond: a nagy kézimunkaigény.
- Inkább megy mindenki segélyért, mint a spárgaföldre - mondja Bálint Mátyás, aki a szintén spárgaközpontnak számító Ruzsáról érkezett. Egy holdon gazdálkodik, kiegészítő tevékenységként, de ezzel is évi negyven-ötven nap kemény munkája van. Ezalatt éjjel-nappal ki se lát a bakhátak közül.
Fehér Béláné megkínál spárgafasírttal. Észrevétlenül eteti magát.
- Ugyanolyan intenzíven kéne szövetkezni, mint termelni, máshogy nem lehet boldogulni - véli a szakember. - És szükség lenne marketingre is, mert sok ember nem is tudja, hogy ez az étek milyen finom. Magának ízlik? Akkor írja meg!