Jó üzlet a szamárlízing

Ózd térségében valóságos üzletággá vált az ágbegyűjtés, ami az erdészettől jelenleg 1400 forintért kiváltható, a környező erdőkbe meghatározott ideig szóló "gallygyűjtő bárca" birtokában hivatalosan engedélyezett. A környékbeliek azonban tudják, hogy akik a fejsze mellett zsák alá dugott motoros fűrészekkel indulnak el az ágakat összegyűjteni, azok falopásból élnek. S mivel vannak jó páran, ezen a vidéken nagy kincs a szamár. (Vélhetőleg másutt is, ahol fa még akad, pénz viszont már nincs.) Akinek van miből beruháznia, megveszi a kordét, és ötvenezer forintért már hozzájuthat egy korosabb jószághoz. A fiatalabb, erősebb csődörökért hetven-nyolcvanezret, egy kancáért akár százezret is elkérnek. A legtöbbjüknek azonban nincs induló tőkéje, hitelre vásárolja meg a jószágokat, majd részletekben törlesztve olyanformán lízingeli őket, miként az autókat szokás. A különbség csak annyi, hogy erről a kapcsolatról hivatalos papír nem készül. Miként arról sem, hogy a legújabb gyakorlat szerint bizonyos összegért, adott időre kölcsönbe is kapható szamár.
A törzsállományára büszke Veres Imre is hallott már erről a szegény emberekre jellemző üzletről, ami alapjában véve azért működőképes, mert egy igénytelen állat néhány hónap alatt kitermeli, pontosabban ledolgozza az árát, ha gazdája szorgosan járja az erdőket (nyilván nem csupán lehullott száraz gallyakért). És bizony járják, nem is kevesen, annak ellenére, hogy a rendőrök Ózd környékén már szigorúan fellépnek a falopások ellen, mivel ha nem tennék, a város körül maholnap elfogyna az erdő. Elsőként a nagy rakterű autókat szúrják ki, érvényes engedély híján azonnal elkobozva szállítmányát, szerszámait, de még a járművet is. A törvényesség határmezsgyéjén poroszkáló szamaras kordékkal viszont nehezebb a dolguk. Nem csupán azért, mert a rendőrök tisztában vannak vele, hogy a környék nyomorult helyzetben lévő lakóinak jóformán ez az egyetlen bevételi forrásuk, hanem azért is, mert a "bárcás" kordék rakományainak összetétele, de főként a nagysága némileg különbözik a nagystílű autós tolvajokétól.
A szamaras fogat lefoglalása tehát nem jellemző, büntetésük viszont igen, mivel ugyanazok a KRESZ-szabályok vonatkoznak a forgalomban való hajtásukra, mint a segédmotorokra. A helyi szamaras gazdák nagy részének nincs ilyen papírja (nem véletlenül tűntek el a város közútjairól az utóbbi időkben a kordék). Az ötvenezer forintba kerülő jogosítvány megszerzéséről egyébként is úgy vélekednek, hogy ennyiért már egy használható jószágot is lehet kapni. Ezért a többször is megbírságoltak közül néhányan mérgükben bérbe adták a szamaraikat vagy túladtak rajtuk. Vevőben nincs hiány, a gond inkább az, hogy nélkülük miből fognak majd megélni.