Idejében szólunk

Ilyenkor, ősszel, sokan nem tudnak mit kezdeni a lehullott falevéllel, a kertben maradt szármaradványokkal, ezért elégetik. Pedig érdemes lenne azokat komposztálni, hogy szerves tápanyaggal tudják majd gazdagítani a talajt. Emellett a kukába kerülő háztartási hulladéknak az egyharmada is olyan anyag, amiből szintén komposzt készíthető. Ennek használata igencsak előnyös: a komposzt javítja a talaj szerkezetét, segíti annak levegőzését, megköti a vizet, tehát kevesebbet kell öntözni, a növények pedig folyamatosan tápanyagokhoz jutnak.
Nézzük, mi mindenből lehet szerves trágya! Minden zöldség- és gyümölcsmaradványból, kávé- és teazaccból, tojáshéjból, hervadt virágból, szobanövények elszáradt részeiből, fahamuból (ebből legfeljebb 2-3 kilogramm mehet egy köbméter komposztba), növényevő kisállatok ürülékéből az alommal együtt, faforgácsból, sőt tollból, szőrből is. A kertből mehet bele a levágott fű, a gyomok, a lehullott levél, az ágak, gallyak, az elszáradt virágok, a lehullott gyümölcsök. A közhiedelem szerint a diólevelet meg kell semmisíteni, de újabban azt mondják, mégsem. A friss diólevélben valóban vannak növekedés-gátló anyagok, de ezek a komposztálódás során lebomlanak.
De aki nem komposztál, az is gazdálkodhat a szerves anyaggal. Nem kell mindig összegyűjteni a levágott füvet és a lehulló falevelet, hagyhatjuk a talajon, úgy is tápanyag lehet belőle. Gondoljunk arra, hogy amikor a füvet a kukába gyömöszöljük, az őszi falevelet hatalmas füstfellegek kíséretében elégetjük, nem teszünk mást, mint megsemmisítjük ezeket a rendkívül hasznos szerves tápanyagokat. Bölcsebben cselekszünk, ha ezeket a zöld javakat hagyjuk elkorhadni. Fűnyíráskor a füvet nem kell összegyűjteni – ha ott hagyjuk, hamarosan elszárad, majd elhelyezkedik a zöldellő fűszálak között, s máris megindul a lebomlási folyamat. Ugyanígy felesleges az őszi faleveleket eltávolítanunk fáink, bokraink tövéből. A fűre hullott falevelek is tavaszra nagyrészt elbomlanak és nemsokára friss tápanyagot nyújtanak a növények számára.