Kápiát sütve

Hogy miben különbözik a mi paprikánktól, mondjuk a ceceitől? Első ránézésre élénkpiros színe tűnik fel. Méretes termése megnyúlt, kúpos alakú, általában kétoldalt kissé lapított vagy horpadt. Ahogy a paradicsompaprika, ez is eleinte sötétzöld színű, az érés során fokozatosan válik egyöntetű, sötét kárminpirosra. A vékony héjú tölteni való paprikával ellentétben ennek a húsa vastag és kemény, tárolás közben sem veszít rugalmasságából. Magas cukortartalma miatt egyedi, zamatos íze van.
Akkor kell szedni, amikor már teljesen érett. Egyedi tulajdonsága kiváló tárolhatósága. Teljesen beérett állapotban, sérülésmentesen eltéve akár hetekig megőrzi frissességét. Hazai laboratóriumi vizsgálatok igazolták, hogy C-vitamin-tartalma a tárolás során nemhogy csökken, de az utóérés következtében még növekedhet is.
A kápiát fogyaszthatjuk nyersen: akinek ízlik az édeskés paradicsompaprika, annak nem okoz csalódást. Leggyakrabban azonban nem frissen eszik, hanem sütve: egyre inkább divatba jön a zöldségek grillezése, amire éppen a kápia a legalkalmasabb. Vastag húsa és magas cukortartalma miatt sülve ízletes, zamata még inkább érvényesül. Köretként vagy más grillzöldségekkel vegyesen is fogyasztják. A grillezett vagy egyszerűen a napon megszárított kápia olajban tartósítható, sőt savanyúságként, ételízesítőként is felhasználható. A kápia egyelőre csak választékbővítő fajta annak ellenére, hogy egyre többet termesztenek belőle.