Muslicák a semmiből?

A mintegy három milliméteres aprócska légyfélék egyik jellegzetessége az egyetlen pár szárny. A másik pár helyén kis dobverőhöz hasonló szervecskék képződnek, amivel a muslicák a repülés mestereivé válnak: képesek megállni, „hátramenetbe kapcsolni” a levegőben, vagy hirtelen irányt változtatni. (Ennek ellenére – talán épp az alkohol hatására? – gyakran eltévesztik a helyes irányt: belerepülnek a szemünkbe, szánkba, orrunkba.) Egyébként ártalmatlanok, nem csípnek, betegséget nem terjesztenek. Szaglásuk kiváló, messziről megérzik az erjedő gyümölcs illatát.
Amiben pedig a muslicák a legnagyobbak, az a hihetetlen szaporodási képesség. A megtermékenyített nőstények számára néhány perc elegendő, hogy beletojják petéiket a borba, a sörbe, az ecetbe, az erjedő gyümölcsbe. Néhány nap leforgása alatt mintegy négyszáz petét helyeznek el, amelyekből nemegyszer szinte nyomban kibújnak a kis nyüvek (lárvák). A lárvák öt-tíz napos táplálkozás után bebábozódnak, ez a bábállapot pedig – kedvező körülmények között – általában egy hétig tart. Így ideális esetben, amikor bőven állnak rendelkezésre erjedő levek, akár tíz nap alatt is fölnövekedhet egy nemzedék. Ilyen körülmények között pedig – elvileg legalábbis – egyetlen nőstény utódainak száma harminc nap alatt a 16 milliót is elérheti.
Ha hidegre fordul az idő és elapad a táplálékforrás, a muslica bebábozódik és így vészeli át a számára kedvezőtlen időszakot. A fűtött konyhában persze tovább is kitart, ahol legföljebb annyit tehetünk ellene, hogy nem hagyunk szeszes üvegeket az asztalon, a komposztra való szerves hulladékot zárt edényben tároljuk, a szőlőt és a gyümölcsöt pedig apró lyukú szitával borítjuk.