Élő kert

Útszéli vagy kerti gyomnövény, kikapáljuk, lekaszáljuk, aztán otthagyjuk. Pedig akár gyógyászati célra is hasznosíthatnánk az ürmöt, melynek kilenc faja őshonos hazánkban. A sziklai, egynyári, selymes, mezei, bárány-, sziki, seprőüröm mellett a fehér üröm gyógynövényként is ismert. Hatóanyagai közül fontos az abszintin, az illóolaj, a borostyánkősav, a csersav, a terpének és a tujilalkohol.
 Az egy méter magasra is megnövő, többéves növény ezüstös fehér szőrzetű. Levelei hasogatottak. Virágzata fészkes, sárga színű virágokkal. Főleg virágos, föld feletti részét gyűjtik. A belőle készített tea (5-8 gramm negyed liter vízben) kitűnő gyomorerősítő, étvágygerjesztő, emésztést elősegítő, vértisztító és bélféregűző hatású. Keserűsége mézzel enyhíthető. A friss nedvéből nyert borogatást ideges álmatlanság ellen ajánlják. A gyökeréből készített por is használható borogatáshoz, reumára vagy gyulladásos daganatra. Dombházunk lejtőjén magától megjelent és kétméteres magasságával hívta föl magára a figyelmet a fekete üröm. A mérsékelt égövű Európa mellett Észak-Amerikában is őshonos növény hazai nevei: anyafű, féregmakk, füvek anyja, mátrafű, Szent János öve, taplóüröm, veres üröm. A középkorban Cingulum Sancti Johannis néven volt ismert, miután a legenda szerint Keresztelő Szent János övként használta a pusztában. Úgy vélték, hogy megvédi a vándort a fáradtságtól, a napszúrástól, illetve a vadállatoktól. Szárított levele teapótló és fűszer. Az állatgyógyászatban féregűzőként használják a porát. A pollenje allergiát válthat ki, elszáradt kórója pedig – könnyen lángra lobbanva – tüzet okozhat. Mindenesetre környezetemben – mivel jól érzi itt magát – megkeresem a hasznát, és nem irtom ki, csak korlátozom terjedését.