Vízi város a diófa alatt

– Kis bura alatt érkeznek a gyerekek: idő kell nekik, amíg megszokják a szabadságot – készít fel a várható eseményekre Molnár Ibolya pedagógus, az erdei iskola munkatársa, akivel éppen a kalácssütéshez használatos asztalt állítjuk fel a diófa alatt. Ehhez képest a szegedi Karolina általános iskolásai nem bura alatt érkeznek, hanem ordas-nagy pakkokkal. Van köztük olyan, akin elöl-hátul lóg egy hátizsák – nehéz eldönteni, hogy ki visz kicsodát. A kicsik, megérezvén a szabadság leheletét, elkezdik kenni magukat naptejjel.
Ibolyával egy pöttöm kislányt azon kapunk, hogy a naptejre keni rá a kullancsriasztót, biztos, ami biztos alapon. Ibolya a természet közeliség jegyében rászól, hogy az udvaron nincs kullancs, ezért ne kenje magára a trutyit, az különben is méreg. Erre a kislány megmerevedik, és előre-hátra billegni kezd, miután az anyai programozás öszszeütközésbe került a friss utasításokkal. ERROR, ERROR, mondaná a gyerek, ha számítógép volna, de így csak áll kétségbeesve, míg a társai újra nem indítják.
Eti néni már gyúrt egy csomó tésztát, és ebből a gyerekeknek kalácsot kell formázniuk. Az ifjúság látható élvezettel gyürkészi a lágy matériát: egyelőre úgy tűnik, hogy a hosszúkás bumbi és a közepén lyukas lepényforma a sláger. Egy szemüveges kis srác elgondolkodva mered maga elé: műve az asztalhoz ragadt. Ez láthatóan megoldhatatlan feladat elé állítja, és egy kislány siet a segítségére: itt a bicskám, nesze! De a kisfiú továbbra is csak áll, nem fűlik a foga hozzá, hogy művébe belenyisziteljen. Eti néni vágja keresztül a gordiuszi csomót, lisztes kézzel óvatosan elválasztja a tésztát az asztaltól.
A kalácssütés a hagyományok megismerésének jegyében zajlik, a lányok egy része azonban inkább a fűszernövénykertet választotta, ahol Ibolya rögtön felteszi a kérdést: ki milyen gyógy-, illetve fűszernövényeket ismer? A kislányok kapásból felsorolnak hatot-hetet. Nem elég, hogy felsorolják, de össze is válogatják a kertből, levél alapján a kakukkfűtől a levendulán keresztül az összeset. Menet közben lelegelik a málnát, az egyetlen növényt, amit még én is felismertem volna.
– Katolikus iskola lévén igyekszünk a gyerekeknek egy olyan tág szemléletkört adni, amibe sok minden belefér, ezért ezt a tantárgyat világlátónak nevezzük – magyarázza Magos Gábor, a gyerekek tanítója. A kicsik azért tudnak olyan sokat a környezetről, mert nagyobb részük egy természetjáró szakkör tagjai: madárgyűrűzéstől kezdve a szőrén megült lovon át a vízmintavételig sok minden áll már mögöttük. Ezen a héten több helyet is meglátogatnak, de teljes erdei iskolai szolgáltatást nem tudnak igénybe venni: ezért a foglalkozások nagy részét saját tanáraik tartják.
– Jogszabály tiltja, hogy szülői hozzájárulást vegyenek igénybe az intézmények a klasszikus erdei iskolai szolgáltatásra, a rendes forrásokból pedig nem telik rá – magyarázza Molnár Ibolya. Részben ezért kényszerültek a karolinások is ilyen bonyolult vándortábor szervezésére, ami persze láthatólag nincs a gyerekek ellenére. Botokkal túrják a földet a diófa alatt, „vízi várost” építenek, míg sül a kalács. – Milyen vicces lenne – sóhajt az egyik kölyök –, ha az újság megírná, hogy új vízi város épül Öttömösön!
Végül is: miért ne írnánk meg?