Kukázik a dolmányos

Azt írja, jóval agresszívabbak, mondhatni zsivány módon viselkednek lomha röptű, gyászhuszár küllemű fajtársaikhoz képest. És a dolmányos varjú jelenléte a városban eleddig nem volt jellemző. Aztán a minap a Moszkva téren magam is felfedeztem egyet a buszmegállóban. Nem éppen gusztusos helyzetben; egy óvatlan galamb autó által széttrancsírozott teteme körül ólálkodott, mit sem törődve a városi forgalommal. Kivárta  az idejét, hogy a zsákmányból falatozhasson. Ugyanúgy, mint a kollégám által említett varjú, amelyik meg azt várta, hogy felnyissák a kuka fedelét, amiben némi elemózsiához juthat.
Vajon miért olyan szokatlan mostanában a madarak viselkedése? A cinkék, a rigók szelíd emberközelségét már megszoktuk, de újabban a tél beálltával már a cinkék is mintha megváltoztak volna. Sokszor látom, amint az ablakok, fűtések szellőzőnyílásainak zugait is végigkutatják, noha ezeket legfeljebb ősszel szokták rovartalanítani. Nincs elég eleségük a természetben? A Magyar Madártani Egyesület szakemberei szerint nem erről van szó. Az előző évi hőgutáshoz képest tavaly normális nyarunk volt, telünkre se jósoltak a meteorológusok hosszú, kemény fagyokat, élelmet elfedő vastag hótakaróval, bár a mínuszok azért megjöttek.
A kutatók által évek óta megfigyelt jelenség, hogy a madárpopuláció megszaporodásával együtt növekszik a madarak alkalmazkodóképessége is. A varjaké is, legyen az hasznos szántóföldtisztító fekete vagy a ritkább hamvas, illetve dolmányos varjú. Jönnek, mert a városokban terített asztal várja őket. S talán a vadászok elől is menekülnek, akik időnként puskavégre kapják őket. A városban sokkal nagyobb biztonságban vannak, így aztán vígan kukázhatnak tavaszig. Hacsak el nem kergetik őket a kétlábú, borostás kukázók.