Varjútól függő vércselét

Már lassan harminc éve választja meg az év madarát az MME, és a döntést alapos mérlegelés előzi meg. Fontos szempont a faj veszélyeztetettsége és a hirtelen állománycsökkenés, melyek miatt a faj védelemre szorul. Tavaly a kanalas gémre, előtte a verébre esett a választás, az idén viszont két madár is a figyelem középpontjába került. Az egyik a kékvércse, a másik a vetési varjú, ugyanis az előbbi léte az utóbbi fennmaradásától függ.
A kékvércse a sólyomfélékhez hasonlóan nem épít fészket, mert a varjúfiókák kirepülése után szívesen költözik be és költ varjúfészkekben. Így ha a varjak száma csökken, a kékvércsék is nagyobb veszélybe kerülnek – vélik a madárvédők. Bár ilyenkor, télen sok varjút látunk, mégis csaknem a kipusztulás szélére került a magyarországi varjúállomány a rendszeres és könyörtelen irtás miatt. Miután a mezőgazdasági és vadászati szakemberek megállapították, hogy a varjak jelentős kárt okoznak a vetésekben, illetve az apróvadállományban, tojásokba injektált mérget vetettek be ellenük. Egy felmérés szerint 1980-ban még negyedmillió vetési varjú fészkelt Magyarországon, ma azonban csupán 25 ezer párról beszélhetünk. Bár a madarat 2001-ben védetté nyilvánították, az állomány azóta sem kapott erőre, sőt tovább csökken.
A kisebb gerincesekkel, rágcsálókkal táplálkozó kékvércse a nyílt, pusztai térségek madara, legnagyobb számban a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon él. Az 1980-as évek elején még 2000-2500 pár fészkelt hazánkban, de ma már csak az állomány harmadával számolhatunk – s ebben közrejátszott a varjak pusztulása is. A kékvércse térségünk egyetlen telepesen fészkelő ragadozó madara. Mint a többi sólyomféle, ő sem épít fészket. Telepei ezért csak a vetésivarjú-kolóniákban tudnak kialakulni. Napjainkban a kékvércse hazai állományának már csak az egyharmada fészkel telepesen, a többi egyesével, elsősorban dolmányosvarjú- és szarkafészkekben költ.
Mivel a kékvércse európai állományának nagy része nálunk él, hazánknak kiemelkedő feladata van a faj megőrzésében. A legfontosabb teendők: a vetési varjak telepeinek megőrzése, az elektromos tartóoszlopok szigetelése, az alföldi facsoportok fenntartása és újak telepítése, a telepek közelében lévő legelők megőrzése, mesterséges fészektelepek kialakítása. Magyarországon fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500 ezer forint. Hogy fennmaradjon, vigyáznunk kell a vetési varjúra is, melynek természetvédelmi értéke csupán 10 ezer forint.
A vetési varjút fekete tollazatáról, nagy szürke csőréről könnyű felismerni. Időnként a hollóval vagy a csókával szokták összetéveszteni. A holló jóval nagyobb testű, kisebb csapatokat alkot és elkerüli a településeket. A csóka kisebb a vetési varjúnál, és tollazatában a szürke szín jól látható. A vetési varjak szeretik a társaságot, telepesen költenek és együtt táplálkoznak. Élelem után kutatva ősszel és télen kóborolnak, nagy csapataikat a szántóföldeken vagy akár városi parkokban is megfigyelhetjük. Bogarakat, lárvákat, földigilisztákat, kultúrnövények magvait vagy akár hulladékot is fogyasztanak. Ha nem zavarjuk el, a kékvércséket is megvédhetjük.