Hasznos szemét

A komposztálás nem igényel különösebb beruházást, elég, ha a kétszáz négyszögöles telken másfél, két négyzetméternyi alapterületű és harminc-negyven centiméter mély teknőt alakítunk ki a hulladék fogadására a kert egyik félreeső zugában. Vagy lécből, esetleg fűzfaveszsző fonatból készült keretet teszünk, és ebbe gyűjtjük a hulladékot. Így a fölhalmozott, erjedő szervesanyag-halom jobban átszellőzik, és a komposztálódás gyorsabban zajlik.
Minden szerves hulladék, ami a kertben, az udvarban vagy a konyhán képződik, mehet a komposztra: a lehullott lomb, a gaz, a fű, a gyümölcshulladék, a zöldségpucolás maradéka, a levágott szőlőhajtás, a fahamu, a tojáshéj, a faforgács, az ételmaradék. A szőlővenyigét és a gyümölcsfák nyesedékét aprítsuk föl és úgy komposztáljuk. Ne tartsunk a dió és a vadgesztenye lombjától sem, mert igaz ugyan, hogy ezekben csírázást gátló anyag van, de az a komposzt érése során lebomlik. A komposzthalom különösebb kezelést nem igényel. Nyáron ne engedjük kiszáradni, gyakran öntözzük. Gyorsítjuk az érési folyamatot, ha kéthavonta átforgatjuk a szerves tömeget. Amikor pedig egyszerre nagy mennyiségben kerül zöld a komposztra, érdemes érésgyorsító készítményt is bevetni.